Zárszó avagy akik még látták József Attilát DVD 2003 / Faludy György, Fejtő Ferenc / Featuring: Darvas Iván, Galkó Balázs, Jordán Tamás

REGION 2 PAL DVD 

UPC 5999048922694

MADE IN HUNGARY

AUDIO: Hungarian 2.0 

Total Runtime: 58 minutes

!!! Condition of this DVD is USED VERY GOOD !!!  VERY RARE DVD !!!

Hungarian Summary:

Akik a verseket megszólaltatják: Darvas Iván, Galkó Balázs, Jordán Tamás. Sebő Ferencék pedig megéneklik.

Zárszó avagy akik még láttak J.A.-t 2003 - 49 perc

Első ráadás: Ando Drom együttes, Balatonszárszó 1994 - 4 perc

Második ráadás: Szárszói vendégek 1993-2003.

videoetűd Bródy János dalára - 5 perc

A film felvételei Farkasházy Tivadar balatonszárszói találkozóin készültek 1993 és 2003 között.

György Faludy (September 22, 1910, Budapest – September 1, 2006, Budapest), sometimes anglicized as George Faludy, was a Hungarian-born poet, writer and translator.

Ferenc Fejtő (August 31, 1909 – June 2, 2008), also known as François Fejtő, was a Hungarian-born French journalist and political scientist, specializing in Eastern Europe.

He was born in Nagykanizsa to a well-off Jewish Hungarian family of booksellers and publishers. Following the fall of the Austro-Hungarian Empire, several members of his family became Yugoslavian, Italian, Czechoslovak and Romanian citizens.

He studied literature at Pécs and Budapest universities, alongside Slavic, German and Italian students. In 1932, he was condemned to a year in prison for organizing a Marxist study group. In 1934, he enrolled in the Social Democratic Party, where he contributed to the Népszava daily and to the Szocializmus journal. In 1935, together with the poet Attila József and the publicist Pál Ignotus, he founded the anti-fascist and anti-Stalinist literary journal Szép Szó. He published Sartre, Mounier, and Maritain. In 1938, following a sentence of six months in prison for an article criticizing the pro-German stance of the government, he left Hungary for France. During the Second World War, he took part in the French Resistance.

József Attila (Budapest, Ferencváros, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.) Baumgarten- és posztumusz Kossuth-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Az élet kegyetlen volt vele, hiszen félárva gyermekként ifjúsága tele volt lemondással és brutalitással, felnőttként pedig szembesülnie kellett a meg nem értéssel. Öngyilkosságra utaló tragikus halálának pontos körülményeit azóta sem sikerült tisztázni.

A Szegedi Tudományegyetemen tanárnak készült, de a Tiszta szívvel című verse miatt kirobbant jobboldali tiltakozások nyomán Horger Antal professzor eltanácsolta a tanári pályától. Ezután nyugati egyetemekre iratkozott be: Bécsben hallgatott előadásokat, majd Párizsban a Sorbonne-on tanult és tökéletesítette nyelvtudását. Közben megismerkedett a kortárs német és francia költészettel, melynek reprezentánsai közül főleg Villon gyakorolt rá nagy hatást.

Már külföldön is szimpatizált a kommunizmussal, majd Magyarországra hazatérve kapcsolatba lépett az illegális munkásmozgalommal. Zaklatott magánéletét azonban érzelmi válságok, szerelmi reménytelenségek és egzisztenciális félelmek terhelték, melyek mindinkább felőrölték idegrendszerét. A zavaros elmeállapotú költő a balatonszárszói vasútállomáson egy tehervonat kerekei alá került és szörnyethalt.

Mindössze harminckét évet élt, mégis a magyar költészet egyik legjelentősebb alakja. Az 1945 utáni szocialista kultúrpolitika mint haladó proletárköltőt piedesztálra emelte és emlékét, munkásságát a legnagyobbaknak kijáró tisztelettel ünnepelte. Műfordítóként József Attila a szomszéd népek kortárs lírájával foglalkozott és értékesek Villon-fordításai is.