Werbőczy István: Tripartitum / Decretum Tripartitum Latino-Hungaricum  juris consuetudinarii inclyti regni Hungariae et Transylvaniae / Pytheas REPRINT Kiadas

Printed in Hungary 

Pages 818

Werbőczy István Hármaskönyv című művének latin–magyar kétnyelvű reprint kiadását kínáljuk Önnek.

•    Jogi könyvtárának díszére válhat a magyar jogtörténet egyik legjelentősebb darabjának szép kiadása.
•    Szép és hasznos ajándék diplomázó fiatal jogászhallgatóknak.
A Tripartitum, azaz Hármaskönyv néven ismert munka a magyar­­országi szokásjog híres gyűjteménye amely, bár hivatalo­san sohasem emelkedett törvényerőre, egészen 1845-ig meghatá­rozta a király és a nép, a nemesek és jobbágyaik, illetve Magyar­ország és társországainak kapcsolatát. A híres Szent Korona Tan is e mű lapjain kapott bővebb kifejtést.

A Tripartitum kiadástörténete

Werbőczy Tripartitumának számos kiadása létezik. Az első kiadást 1517-ben maga Werbőczy nyomatta ki Bécsben. Éjt nappallá tevő munkával negyven nap alatt készült el a hetvenívnyi hatalmas mű nyomtatása úgy, hogy az hamarosan forgalomba kerülhetett. Egy másik korai kiadást a humanista Zsámboki János jelentetett meg Bécsben. A mű magyar nyelven először 1565-ben, a debreceni nyomdában került napvilágra, Veres Balázs nagyváradi humanista fordításában, Magyar Decretum címen. Az általunk Önnek ajánlott kötet az 1637-es kétnyelvű lőcsei kiadás reprintje.

A Tripartitum, azaz Hármaskönyv néven ismert munka a magyarországi szokásjog híres gyűjteménye amely, bár hivatalosan sohasem emelkedett törvényerőre, egészen 1845-ig meghatározta a király és a nép, a nemesek és jobbágyaik, illetve Magyarország és társországainak kapcsolatát.

A megbízás

“Inkább erejökben és hatalmukban, mint a törvényekben és igazságban bízók, a törvényszékeket nagyszámú párthíveikkel megtámadván, mit okosság s törvények által nem tehettek, lármával és sokasággal törekednének megnyerni.” A XVI. század elején már régóta esedékes volt a magyar jog közhitelű írásba foglalása.
II. Ulászló király Werbőczy István országbírói ítélőmestert bízta meg az ország minden jogainak, törvényeinek, bevett és jóváhagyott szokásainak s rendeleteinek egybeszedésével, címekre és fejezetekre osztásával.

A jogtudós

A nagy hatalmú nádor és korának kiváló jogtudósa saját tapasztalatából ismerte az ország igazságszolgáltatásának Mátyás idején még virágzó állapotát. Werbőczy István (1460-1542) művelt humanista is volt, aki a magyaron kívül latinul, görögül, németül “eleganter” beszélt.

A Hármaskönyv klasszikus forrásai

Werbőczy munkájához saját tapasztalatain kívül számos tekintélyes ókori és kora középkori művet is felhasznált, legalábbis erre következtethetünk a klasszikus szerzőkre való nagyszámú utalásából (Cicero, Arisztotelész, Vergilius, Hérodotosz, Platón, Plotinosz, Lactantius, Augustinus, Cyprianus, Gregorius, Epikurosz).

A királyi oklevélről lemarad a pecsét

A Tripartitumot a király Budán özvegy boldogságos Erzsébet ünnepén megerősítette, ígérvén, “hogy annak minden fejezetét, záradékát, címét és cikkelyét megtartjuk és megtartatjuk, jelen iratunknak erejénél fogva.” Azonban a királyi jóváhagyást tartalmazó okmányra nem került pecsét, s úgy tűnik, az irat a kancellárián is fennakadt.

Versenyfutás az idővel

Miután e hiányok pótlása nélkül a király 1516-ban meghalt, és a magyar urak is igyekeztek megakadályozni a törvénykönyv kihirdetését (a könyv célzatosan nem tett semmiféle megkülönböztetést a fő- és a köznemesek között), Werbőczy a munkát 1517-ben Bécsben titokban kinyomatta. Éjt nappallá tevő munkával negyven nap alatt készült el a hetvenívnyi hatalmas mű nyomtatása, úgy hogy az hamarosan forgalomba kerülhetett.

A jutalom

Verbőczyt az 1519-i országgyűlés köznemesi többsége bőségesen meg is jutalmazta munkájáért: jobbágytelkenként ötdénáros külön adót vetett ki e célból.

A Corpus Juris és a Hármaskönyv

A Mossóci-Telegdy-féle (1584 körül) törvénytárban (Corpus Juris) a munka még nem szerepelt. Azonban az 1628. évi kiadásba már bekerült, azóta a gyűjteményben elsô helyet foglal el.

A Tripartitum kiadástörténete

Werbőczy Tripartitumának számos kiadása létezik. Az egyik korai kiadást a humanista Zsámboki János jelentette meg Bécsben. 1565-ben a debreceni nyomdában jelenik meg először magyarul, Weres Balázs nagyváradi humanista fordításában, Magyar Decretum címen. Az általunk Önnek ajánlott kétnyelvű kötet 1617-es lőcsei kiadás fakszimiléje.

Miért vált kötelező erejűvé a Hármaskönyv?

Hamarosan kétségtelenné vált a Hármaskönyv kötelező ereje, de azzal kapcsolatban már viták alakultak ki, hogy ez a kötelező erő honnan származtatható. Egyesek arra tekintettel, hogy a munka már eredeténél fogva sem volt országos törvény, s hogy a későbbi törvények utólagos megerősítései soha sem az egész munkára, hanem kivétel nélkül mindig annak csak egyes címeire vonatkoznak, a Hármaskönyv kötelező erejét a szokásra vezetik vissza. Mások szerint a Hármaskönyvet hazai jogunk középkori forrásai között önálló hely illeti meg, s kötelező erejének négyes alapja volt:

1. Werbőczy István az érvényes jogot jegyezte fel:
2. annak kötelező erejét utólag a hazai törvényhozás,
3. a folytonos bírói gyakorlat,
4. a hazai jogtudomány elismerte, támogatta és helyben hagyta.

Jogkönyv

Alakjára nézve a Hármaskönyv sem nem törvénykönyv, sem nem törvénygyűtemény, hanem ú.n. jogkönyv, vagy mint Werbőczy István maga nevezte: Domestici juris Compendium. Tartalmát címe is mutatja: Nemes Magyarországnak szokásjoga (jus consuetudinarium).

A Hármaskönyv szerkezete

A munka áll: előszóból (Prologus) és három részből (Partes), amelyek ismét címekre (Tituli) oszlanak. Az előbeszéd 16, az első rész 134, a második rész 86, a harmadik rész 36 címből áll. Az első részben van a híres: Partis primae titulus nonus, amely a nemeseknek négy kiváltságos és fő szabadságáról szól.