Vivaldi, Antonio: Concerto in la minore / per oboe e pianoforte RV 461 (F.VII. No. 5, P.V. 42) / piano score / Edited by Szeszler Tibor / Piano score by Nagy Olivér / Editio Musica Budapest Zeneműkiadó / 1963 / Közreadta Szeszler Tibor / A zongorakivonatot készítette Nagy Olivér 

Paperback
Made in Hungary

Setting: Oboe and Piano

Period: Baroque

Language: Hungarian, English, German

Length: 28 pages

Format: A/4

Weight: 0.081 kg

Published: 1963

Publisher: Editio Musica Budapest Zeneműkiadó

Item number: 3769

ISMN: 9790080037690 / 979-0080037690

Hangszer/letét: Oboa és zongora

Korszak: Barokk

Nyelv: magyar, angol, német

Terjedelem: 28 oldal

Formátum: A/4

Súly: 0,081 kg

Első megjelenés: 1963

Kiadó: Editio Musica Budapest Zeneműkiadó

Katalógusszám: 3769

The source of the present edition of the Oboe Concerto in A minor by Antonio Vivaldi is the Collected Works of Vivaldi, edited by Malipiero, published by Ricordi 1955. The title of the original score is "Concerto in La minore per oboe, archi e cembalo"; the original setting: Oboe, Violini I-II, Viole, Violoncelli, Contrabassi and Cembalo. The arrangement for oboe and piano is kept in accurate conformity with the musical text of score, the continuo part - however - has been more freely adapted (of course within the possibilities of baroque style). The piano part contains the entire orchestral material in the Tutti-s, thus the soloist is not obliged to play all the Tutti parts. However, in Movement I and III the first and last Tutti may never be omitted by the performer.

Antonio Vivaldi a-moll oboaconcertójának forrása a Malipiero gondozásában megjelent Vivaldi összkiadás (Ricordi, 1955). Az eredeti partitúra címe: Concerto in La minore per oboe, archi e cembalo; beosztása a következő: Oboe, Violini I-II, Viole, Violoncelli, Contrabassi és Cembalo. Az oboa-zongora kiadás híven követi a partitúra szövegét, a continuo feldolgozás azonban már szabadabban kezelt (természetesen a barokk-stílus adta lehetőségeken belül). A zongoraszólam a Tuttikban a teljes zenekar mondanivalóját magában foglalja: a szólistának nem kötelező az összes Tuttit megszólaltatni. (De az I. és III. tételben az első és utolsó Tuttit sohasem hagyhatja ki az előadó.