Vers l'Est je veux aller - Burgondia utca: Claudia Flagel, Carmina Danubiana / Francia Magyar népköltési párhuzamok, Paralleles dans les poesies folkloriques franco-wallonnes et hongroises / Etnofon Records Audio CD / FR-CD 080

UPC 5999538425391 

Ez a lemez egy belga–magyar dokumentum . lm („Keletre kén’ menni, mert ottan szép az élet...” A középkori vallon telepesek öröksége a Kárpát-medencében, rendező: Keresztessy Sándor, 2001.), valamint egy rendhagyó koncertsorozat nyomán született. Olyan magyar és francia népköltészeti alkotásokat állítunk egymás mellé, melyek rejtett szálakon kapcsolatot teremtenek Kelet- és Nyugat-Európa folklórja között. Az egymással párokat alkotó balladák és dalok nem közeli rokonai egymásnak, inkább unokatestvéri viszony van köztük. Közös vonásuk, hogy tartalmi vagy formai előképeiket a középkori Európában kell keresnünk.

A ponyvanyomtatványokon is terjedő, moralizáló balladák közül s Szálláskereső Jézus Európa-szerte ismert története szintén csaknem azonos a francia és a magyar folklórban. A gazdag vendéglős és a szegény özvegyasszony párhuzamos motívumai a Bibliából, a várandós Mária szálláskereséséből eredeztethetők. A francia ballada Achile Millien kiadásából (Chants et chansons du Nivernais, 1906), Nevers környékéről való. A magyar strófák dallama középkori eredetű, és dunántúli gyűjtések nyomán mutatjuk be. 

Előadók:
Claude Flagel - ének, tekerőlant

Carmina Danubiana:
Juhász Katalin - ének
Csörsz Rumen István - ének, lant, koboz, fidula, reneszánsz gitár, citera, furulyák, zergekürt, hólyagsíp, doromb, ütőhangszerek
Szabó Zoltán - duda, furuláyk, ikerfurulya, klarinét, okarina, töröksíp, basszprímtambura

Közreműködik:
Kiss Ferenc - hegedű (11), tekerőlant (17)
Szabó Katalin - ének (19, 21)
Tövisházi Zsófia - hegedű (13, 14, 19)
Giso Grimm - violone (13, 18, 21)

A dalokat feldolgozta és hangszerelte:
Csörsz Rumen István, Szabó Zoltán

A felvétel a ZA-KI Etnofon Stúdióban készült 2004-ben.
Zenei rendező: Péterdi Péter

Tracklist:

1.  En Ostre voillhanz aler    1:12

2.  Volez vous que je vous chant   2:33

3.  Hegyen, foldon jarogatok vala   3:12

4.  Guiraut de Bornelh: Reis glorios   3:32

5.  Ne aludj el, ket szememnek vilaga   1:14

6.  Marianson   3:43

7.  Rakoci kocsmaba   4:05

8.  Angelique   2:55

9.  Bela kiralyrol es az Banko leanyarol   4:35

10. Renaud tour des femmes - Az elcsalt menyecske   3:10

11. Harom arva   3:35

12. Quatr'z etudiant   2:27

13. Zab-enek   1:52

14. Chanson l'avoine   2:32

15. Elkuldtek Jakabot   2:07

16. Biquette   3:28

17. Kis kertet keritottem   1:34

18. En revenant de noce   2:59

19. Jo gazdasszony vagyok en - Karsai hajdu vagyok en   1:44

20. Szallaskereso Jezus - Jesus qui cherche a se loger   2:57

21. Volta   2:46

A nemzetközi hírű magyar folklorista, Vargyas Lajos főként a vallon-francia telepesek magyarországi jelenlétére vezette viszsza néhány ballada meglepő hasonlóságát. A latinusok a XI. század közepétől érkeztek Magyarországra, ahol kiváltságokat kaptak. A XII–XIII. században már 46 településen mutatható ki jelenlétük, tehát valóban komoly szerepük lehetett a nyugati dallamok, versformák vagy balladaszüzsék közvetítésében. Az Árpád-házi királyok (pl. III. Béla) francia dinasztikus kapcsolatai révén a királyi városokban, így Esztergomban, Székesfehérváron és Egerben önálló latin városrészek alakultak ki. Lakosaiknak a Tokaj környéki szőlőművelés elterjesztésében éppúgy részük volt, mint a pénzverés mesterségében vagy a román kori építőművészetben. A magyar és francia főpapság között már a kereszténység felvétele idején élénk egyházi kapcsolatok is szövődtek, a XII. században pedig a francia szerzetesrendek országszerte számos kolostort alapítottak. Ez elősegítette a nyugati egyházi zene terjedését. A magyar diákok párizsi tanulmányútjaival párhuzamosan a telepesek hozzájárultak ahhoz, hogy a kor nyugati közműveltsége apránként – elkeveredve más népek, főként a német vidékek kultúrájával – eljutott Magyarországra. A XVI–XVII. században az Oszmán és Habsburg-birodalom közé ékelődött ország zártabb kulturális fejlődése szerencsére sok mindent megőrzött a korábbi századok terméséből.

Lemezünkkel Vargyas sokat vitatott, ám mindenképp fontos tézisének sem bizonyítására, sem cáfolatára nem vállalkozhatunk. Az elhangzó dalok ugyanis két eltérő nyelvi és zenei kultúrában csiszolódtak, s nyomot hagytak rajtuk az eltelt évszázadok zenei és irodalmi divatjai. A francia folklórra nagyon erősen hatott a műzene, a magyarban pedig az ázsiai dallamörökség keveredik a nyugati és szomszédnépi (főként szláv) hatásokkal – nyilván nem csak a dallamok, hanem a szövegek világában is. Kevés támpontunk van tehát arról, hogy a középkori balladaénekesek vajon mit hogyan ismertek. Franciaországban már a XV. században följegyezték ezeket a történeteket, a magyar kéziratos versgyűjteményekben viszont csak a XVIII. század végén találkozunk balladákkal, ám ez nyilván nem zárja ki, hogy ilyesmit énekeltek volna a magyarok. (A magyar népzenében jellegzetes, az ázsiai eredetű ún. régi stílustól jól megkülönböztethető csoportot alkotnak a középkori nyugati eredetű dallamok.)

A régi stílusú ballada nálunk jellegzetesen szóbeli műfaj, a szájhagyományban terjedt, a történetek pedig folytonosan változtak, összekapcsolódtak vagy hasonló epizódok révén könnyen keveredtek egymással. A válogatásunkban szereplő, párhuzamos szövegek ezért néha alig emlékeztetnek egymásra. Ez nem meglepő, ha az ember-unokatestvérek különbözőségére gondolunk. Ám legalább akkora öröm, ha ráakadunk egy-egy apró részletre, melyek váratlanul mégis összhangot teremtenek a távoli rokonok között.

A lemezen hallható balladákat főként a francia és kelet-európai énekmondók stílusában mutatjuk be, szóló énekként, melyet egykét hangszer kísér. A más műfajú dalokat a régi és népi hangszerek párhuzamos használatára épülő, szabad feldolgozásban szólaltatjuk meg. Két szöveg esetében még azt a játékot is megengedtük magunknak, hogy néhány szakaszt egy francia változatból emeljünk ki, másokat pedig a magyarból. Ezek a sosemvolt „ballada-kollázsok” egy olyan kulturális párbeszédre hívnak, melynek fényében talán másként tekinthetünk arra a bizonyos közös európai folklórra.

Írta: (Az alkotók)

Forrás: folkMAGazin 2004/3

Claude Flagel Párizsban született, s első mesterei a francia népi énekmondók voltak. Kutatásai során feltárta a francia tekerőmuzsika repertoárját, játékát számtalan felvétel őrzi.
Az 1970-es évektől lemezkiadóként működik, a magyar népzenei együttesek munkáját is segítette. Népzene- és néptánckutatóként távoli kultúrák hagyományait adja közre (fonti musicali).

Carmina Danubiana
A trió muzsikusai ezen a néven 2001 óta dolgoznak közösen, de szólistaként és más zenekarokban is muzsikálnak. Céljuk a magyar és a kelet-európai népzene ritkán játszott dallamainak felkutatása és bemutatása hagyományos és feldolgozott formában.
A néprajzkutató Juhász Katalin és Szabó Zoltán népzenei tapasztalatait Csörsz Rumen István (Musica Historica) révén a középkori és reneszánsz előadói stílus is kiegészíti.
Magyarországon kívül felléptek már Belgiumban, Franciaországban és Németországban.

... Ez a lemez egy belga-magyar dokumentumfilm ("Keletre kéne menni, mert ottan szép az élet") A középkori vallon telepesek öröksége a Kárpát-medencében, rendező: Keresztessy Sándor, 2001), valamint egy rendhagyó koncertsorozat nyomán született. Olyan magyar és francia népköltészeti alkotásokat állítunk egymás mellé, melyek rejtett szálakon kapcsoltatot teremtenek Kelet- és Nyugat Európa folklórja között. Az egymással párokat alkotó balladák és dalok nem közeli rokonai egymásnak, inkább unokatestvéri viszony van köztük. közös vonásuk, hogy tartalmi vagy formai előképeiket a középkori Európában kell keresnünk...
... A lemezen hallható balladákat főként a francia és kelet-európai énekmondók stílusában mutatjuk be, szóló énekként, melyet egy-két hangszer kísér. A más műfajú dalokat a régi és népi hangszerek párhuzamos használatára épülő, szabad feldolgozásban szólaltatjuk meg. Két szöveg esetében még azt a játékot is megengedtük magunknak, hogy néhány szakaszt egy francia változatból emeljünk ki, másokat pedig a magyarból. Ezek a sosemvolt "ballada-kollázsok" egy olyan kulturális párbeszédre hívnak, melynek fényében talán másként tekintünk arra a bizonyos közös európai folklórra.