• Cover [Cover Artworks] – Theodor Kittelsen
• Design – Simon Krisztián
• Mastered By [CD Mastering] – Moles

A Hungaryan Records kezdeményezésére 2012. február közepén megjelent az a válogatás-jellegű album Vas és Vér címmel, melyen magyar népdalok és katonadalok szerepelnek underground zenekaraink interpretálásában, extrém metál stílusban. Valamikor 2011 folyamán kezdődött el a "toborzás".

14 dal 70 percben, mely válogatáslemez zenekarai természetesen különböző stílusok felől érkeztek, vannak olyanok akik eleve a tradicionális folkos, népies szegmensekből közelítenek, míg mások a extrém metál illetve black metál felől, ám az összekötő kapocs, mely végülis összehozta ezt a tizennégy zenekart, nem más, mint a szinte kimeríthetetlen forrásokkal rendelkező népzenénk!

A Vas és Vér lemez az ózdi Mabthera Hidegen fújnak a szelek a csitári hegyek alatt című feldolgozásával nyit, riffelősen kapjuk az ismerős dallamokat mintegy dark/black metál stílusban, dallamos gitárokkal és elkárogott szövegekkel, mintha csak a német Bethlehem-et hallanánk kicsit hangsúlyosabb népies hatásokkal! A gitár vezérdallama természetesen erőteljesen magán hordozza a népzenei ízeket. Korrekt felvezetése ez a feldolgozás a lemeznek a Mabtherától, meghozza az ember kedvét a folytatáshoz, amit a fővárosi Niburtától meg is kapunk, ők azok tulajdonképpen akik eddigi soványka diszkográfiájukkal már meggyőzhették a publikumot, egy 2010-es demóval és egy 2011-es EP-vel büszkélkedhetnek eddig melyre leginkább az Eluveitie dallamos death/deathcore-jába oltott magyar népzene a legtalálóbb kifejezés, 2009-es alakulásuk ellenére abszolút professzionális zenekar benyomását keltik.  Träger Lili hangjában ott szunnyad a magyar népzene minden érzelmessége, szenvedélyessége, a bánat és az öröm.

A következő dal a Makói Evil's Tears előadásában csendül fel, A Mabthera után ők is a szinte teljes ismeretlenség homályából léptek most elő, 2000-ben alakultak és két demóig jutottak, erre a lemezre pedig a Valahol tőled távol c. dallal készültek, stílusuk leginkább a gótikus doom-hoz áll közel, hangsúlyos szintetizátorral és Szenti Attila károgásával.

Következő szereplőnk a Budapesti Isatha, a Vas és Vérre a Vándor (Csillagok, csillagok) c. szerzeménnyel érkeztek, melynek a szövege eltér az eredetitől, ám a dallamokon nem változtattak a fiúk-lányok.  Dauda Judit operás, gótikus magasai érdekesen keverednek a tradicionális magyar népzenei énekléssel, ráadásul Rajna Péter is beszáll extrém vokalizálásával.

A Szekszárdi, Kovács Kristóf vezette Legenda folytatja a sort monumentális, grandiózus és feszült feldolgozás-szerzeményével, ez a Fel fel vitézek! Epikus, folkos doom/black szerzemény ez, méltóságteljesen hömpölyög, jól hozza az eredeti dal elszántságát! Az Apám Nevében c. lemezen hallott megoldások visszaköszönnek.

A következő dal a Hulljatok Levelek az Anakron tolmácsolásában.  Sokan sokféleképp feldolgozták már a Hulljatok leveleket, a csilingelően folkos dallamok helyett inkább mély és depresszív tónusokat pedzeget Győrffi András torzítottnak ható, kántálós énekével valahol az első Virrasztók album környékén.

A Kyron szimpatikus zenével illetve dallal érkezett, atmoszférikus black metáljuk gyönyörűen öleli körbe a Látom a szép eget c. dalt! Valahogy így kell előadni igazán ütősen egy ilyen keserű, ám mégis reményteli éneket...Maximális!

A szegedi Kerecsensólyom remélhetőleg nem szorul komolyabb bemutatásra, 2010-ben a Nail Records-nál jelent meg Aquileia Ostroma c. ígéretes debütjük, érezni is rajtuk hogy már nem éppen kezdő vagy amatőr zenekar! Lényegében három népdalt sűrítettek bele hat és fél percbe, a végeredmény igazán jókedvű lett és játékos.

A fővárosi Baskíria az erdei fáklyasuhogtatós black metált képviseli Erdély Induló című dalával, mindössze két és fél perc hosszúságú, hamar átgázol rajtunk, maga a feldolgozás pedig jól idomul a megszokottnak tekinthető Baskíriás hangulat és dallamvilághoz! A hangzás valahogy jóval nyersebb az Onogur nagylemezhez képest, ám elmondható hogy ez a nagylemezzel már rég jelentkező budapesti zenekar is kifogástalanul tette hozzá a maga részét a Vas és Vérhez.

Tizedik szereplője a lemeznek a pécsi Rege együttes. Szinte egy az egyben az erdélyi Transylmania ethno-folk-rockja elevenedik fel, hozzátéve természetesen a Rege saját világzenei hatásait, a Nem úgy van most... című dalt fantasztikusan adják elő, gyönyörűen szóló vonóshangszerrekkel, és Bencsik Szilvia szintén autentikus népzenés énekhangjával! Hozzátéve még, hogy 120%-ig jól áll nekik a dalválasztás!

Szintén a meglepetések közé sorolható immár a lemez tizenegyedik szereplője. Extrém metál szerzemény lévén igencsak sötét képet fest az Elindultam Szép hazámból, mondjuk a szöveg mai napig is brutál hatásos illetve aktuális...

A szombathelyi De Profundis dalválasztása talán az egyik legmélyebb és egyben legmorózusabb népdalunk, elrontani nemigen lehet, a kántálással, extrém vokálokkal, női énekkel és a szintetizátorral remekül mutat a dal.

A Szombathelyi Witcher gyakorlatilag a Vrag-ban is érdekelt Neubauer Rolandhoz köthető,  Roland mindkét formációjával manapság demózgat aktívan, és egy olyan kis és mélyen undeground zenekarnak, mint amilyen a Witcher, bizony komoly állomás a zenei karriert tekintve szerepelni egy viszonylag nagy példányszámban készült lemezen, mint amilyen a Vas és Vér, a házilag összerakott demók után. A feldolgozásdal címe Katona vagyok én, kíméletlen black metál sorscsapás, Roland demóihoz képest nagyon-nagyon korrekt hangzással, a magasztosság és emelkedettség jelen van, szép munka!

A magát filozofikus black metálnak valló Funebre zárja a sort, a Funebrét alkotó Khrul sok hazai formációból ismert sokoldalú zenész, nem volt kérdés hogy maximálisan megoldja-e ezt a feladatot! A Drága élet semmivé lett című dalt öltöztette át egy igencsak egyéni formavilágba, mindenképp az egyik legérdekesebb hangulattal bíró szerzemény ez a lemezen, finom női kórussal és mázsás gitárokkal, 4.46 körül pedig egy óriási szólóval. Méltó lezárása ennek a 70 percnek!