Valóban derűs az ég by Nagy Alexandra / Szent Gellért Kiadó és Nyomda / The sky is really sunny

Paperback 2014 

ISBN 9789636966058 / 978-9636966058 

ISBN: 9636966058

ISBN:     978-963-696-605-8
Megjegyzés:     Fekete-fehér illusztrációkkal.

Pages: 172

Product code: NA2

Publisher: Szent Gellért Kiadó és Nyomda

Language: Hungarian / Magyar

Hungarian Description: 

Templomi történetek
Ezen derül az ég… avagy: fura fohászok
Ez nem unalmas papolás!
Kispapok
Zsidó viccek
Apácák
Iskola
Szerzetesek
Házasság
Hittan
…és még sok más!

Részlet a könyből.

Munkaerő-kölcsönzés
Még a szerzetesrendek feloszlatása előtt történt. Csöng a telefon az ÁVÓnál:
– Kérem szépen, fontos bejelentést szeretnék tenni. Tudomásomra jutott, hogy a ferences rendházban valutát rejtegetnek a tűzifa között!
A titkosrendőrök azonnal kiszállnak, teljes körű házkutatást tartanak. Aprólékosan átvizsgálják a nagy fahasábokat is, fel is hasogatják mindet, hátha a belsejébe dugták a dollárokat, de semmit nem találnak.
Néhány nap múlva a ferenceseket meglátogatja néhány jezsuita.
– Nos, kint volt nálatok az ÁVÓ?
– Igen.
– Minden rendben ment? Felaprították a tűzifát?
– Igen.
– Jó. Akkor most ti telefonáltok, nálunk a kertet kell felásatni…

Tüzes nyugalom
Ugyancsak az ötvenes évek elején történt. Hajnali háromkor vadul kongatják az egyik rendház kápolnájának kicsiny harangját. A szerzetesek rémülten tódulnak ki celláikból. Az udvaron az elöljáró így nyugtatja meg őket:
– Semmi baj, testvérek! Nem az ÁVÓ. Csak a rendházunk ég.

Statisztika szerint
A hegyi kolostor legidősebb szerzetesének születésnapját ülik. Amadeus páter éppen százöt éves. Felkeresi őt a katolikus hetilap újságírója, és riportot készít vele.
– És mit gondol, kedves páter, találkozhatunk majd egy év múlva is?
– Hogyne, erre minden esélyünk megvan.
– Szabad kérdeznem, miért ilyen biztos benne?
– Nézze csak meg a statisztikát: elenyészően kevesen halnak meg százöt és százhat éves koruk között!

Balszerencse
Egy férfi nekimegy az autójával egy póznának egy elhagyatott útszakaszon. Kilométereket gyalogol, hogy segítséget kerítsen. Végre feltűnik egy magányos kolostor. Az ember bekopog, és megkéri a kapus testvért, hogy telefonon autómentőt hívhasson.
– Sajnos nem lehet – válaszolja a szerzetes. – Nem működik a telefonunk, mert egy kétbalkezes autós kidöntötte a telefonpóznát, és elszakadtak a vezetékek.

Mérgesen!
Amikor még nálunk is kötelező volt a sorkatonai szolgálat, a szerzetesnövendékeknek is be kellett vonulniuk. A szelíd ferences novícius megjelenik a sorozáson:
– Neve?
– Vékony Pál – mondja halkan.
– Fiatalember, ha maga ilyen csöndes, itt meg fogják enni! Kezdjük újra! Neve? Mondja mérgesen!
– Vékony Pál, irrgum-burrgum.

Szigorú számadás
– Végre elkészültem a kolostor-felújítás költségeinek összesítésével, apát úr! Nem volt könnyű munka, tízszer is utánaszámoltam.
– Nagyszerű! Örülök, hogy ilyen lelkiismeretesen dolgoztál.
– Ó, igen. Tessék, itt a tíz végeredmény.

Játék a gondolatokkal
A költői hajlamú novícius összeszedi minden bátorságát, és átadja bírálatra az újoncmesternek több száz oldalnyi versét. A páter, miután elolvasta, ezt mondta a fűzfapoétának:
– Nos, kedves fiam, mindenki jobban járna, ha ezentúl a verseidet gondolatban írnád, ahelyett, hogy a gondolataidat versben…

Ez komoly!
– Ha a rendfőnök atya nem vonja vissza, amit ma délelőtt mondott, akkor elhagyom a kolostort! – mondja az egyik novícius a társának.

– Húha! És mit mondott?
– Hogy hagyjam el a kolostort, és menjek el afrikai misszióba.

A legjobb idézet
Együtt utazik a távoli misszióba a ferences, a domonkos és a jezsuita. Az egyik reggel nincs más ennivalójuk, mint egy szem főtt tojás. Megegyeznek, hogy mielőtt elfogyasztanák, mindenki mond egy hozzáillő latin idézetet.
Először a ferences veszi a kezébe:
– Exege a domo sua! (Jer ki hajlékodból!) – és meghámozza a tojást.
A domonkos így szól:
– Accipe solem! (Vedd a sót!) – és megsózza.
Utoljára a jezsuitához kerül, aki keresztet vet rá és bekapja, majd megszólal:
– Consumatum est. (Bevégeztetett.)

Szükséges lépések
A missziós telepre új szerzetesek érkeznek. A régiek bevezetik őket az ottani élet sajátosságaiba.
– Aztán ugye tudjátok, milyen lépéseket kell tennetek, ha egyes bennszülöttek barátságtalanul fogadnak benneteket, sőt, egy nagy bunkóval a kezükben fenyegetően közelednek felétek?
– Te jó ég! Milyen lépéseket?
– Hát jó nagyokat.