"Könyvemet harminc év verseiből állítottam össze. Javításaimhoz is ragaszkodva, ezeket a verseket vallom magaménak. Sorrendjük időbeli, egymásnak is felelgetnek. Az örök külvárosból jöttek fel az emberi jussért: hozzájárulni az Egyetemeshez. Csillagrokonuk a Dózsa György-alkotta blues, s a gyimesi rock. Így világolnak alázatosan és büszkén legjava nemzedékemért. Ifjúságunk, teljes életünk a Tavasz volt, májusi Ász - kegyetlenek és gyávák játszottak vele: a Mindent Megjátszók. Tudtam: ellenük a halál se oltalom. De küzdeni tudtam ellenük, mert éltem és szerettem. Pünkösd vasárnapján születtem, s az igaz beszéd tüzes ünnepéhez méltóan akarok a magyar szóval élni. Sokadmagammal a várakozásban megvirradva: mint hajdan, vagyok ma is elemi része a népnek. Tündér biztonsággal lebegve e golgotai por-zenitben: megsejtek és megítélni áhítok mindent, ami bennünket nem szeretni, de megalázni, felhasználni, idomítani akar - mindent, ami szárnyakat tarol. Hazám a porból-való ének." Szécsi Margit Könyvünk Szécsi Margit (Budapest, 1928. május 28. - Budapest, 1990. november 23.) hetvenötödik születési évfordulója előtti tisztelgésként lát napvilágot. A háromszoros József Attila-díjas költő nemzedéke egyik jelentékeny lírikus-egyénisége, Nagy László költő felesége, alkotótársa volt (férjét e kötet verseiben nemegyszer az N. L. névjel, illetve a Gyanolszál anagramma fedi. Gyűjteményünk lényegében a teljes lírai életművet felöleli, s lehetőség szerint abban az elrendezésben, amiként azt Szécsi Margit - kötetei, Utószava és hagyatéka tanúságával - remélte és megkívánta. Verseinek sokszor egyedi helyesírását, néha szokatlan vizuális képét tiszteletben tartottuk (így például a kötőszavak, vonatkozó névmások előtt általában hiányzó vesszőt stb. csak akkor pótoltuk, ha ez a szöveg grammatikai, stilisztikai szelleméből következett, vagy korábbi nyomdahibát, elírást korrigálhattunk). Szécsi Margit dőlt betűvel szedett, nemegyszer "mottó" szerepet betöltő költeményeinek nem mindig adott címet. Az egységesség és az azonosíthatóság kedvéért ezeknek a textusoknak az első sorát kiemeltük, s szögletes zárójelbe helyezve "címként" jelenítettük meg. Itt is tudatjuk az Olvasóval, hogy - mind a verscímek első betűje esetében, mind a szavak belsejében - különbséget tettünk (a Betűrendes versmutató elkészítésekor) a magánhangzó-párok - A és Á, E és É, a és á, e és é stb. - között, a mutató tehát ennek a ténynek figyelembe vételével használandó! A kötet anyagát Nagy András - Szécsi Margit fia és jogörököse - állította össze. A jelen keretek közt szükséges, illetve megengedhető filológiai gondozást Tarján Tamás végezte. A Kiadó