• Design – B. Z., Sebestyén Judit
• Double Bass – Benkő Róbert
• Drums, Percussion – Geröly Tamás Sándor
• Engineer [Assistant] – Rádl Zoltán
• Engineer [Recording Engineer], Music Director [Musical Director] – Szalai László
• Graphics – Mezei Erzsébet
• Liner Notes [Poem] – Dsida Jenő
• Producer – Balogh Tibor (5)
• Tenor Saxophone, Soprano Saxophone, Flute, Cimbalom, Vocals – Dresch Dudás Mihály
• Trumpet, Violin – Kovács Ferenc

About the Artist:

Mihály Dresch (born 1955 in Budapest) is a Hungarian saxophone player, and one of the most interesting jazz- and folk musicians in the current Budapest scene. Specifically his merge of the American free-jazz tradition with elements of traditional Hungarian folk leads to inspired, unexpected pieces of modern music. (see also: Music of Hungary)

Dresch was studying to become an engineer when he turned to jazz. He was member of the Károly Binder Quartet. Having founded his first quartet as leader in 1984, the legacy of John Coltrane’s music can be recognised as one of the main sources of inspiration. The recent lineup (István Baló - drums, Ferenc Kovács - violin, Miklós Lukács - dulcimer, Mátyás Szandai - double bass) exists since 1998. During the years Dresch and his musicians have played and recorded with such artists as John Tchicai, Archie Shepp, Roscoe Mitchell, Chico Freeman, David Murray, and Dewey Redman. The project with Archie Shepp led to the Hungarian Bebop recording of 2002, on which Shepp plays Dresch’s original material. He has performed at jazz festivals worldwide, such as the London Jazz Festival.

In addition to this, Dresch is a permanent of György Szabados’ band, the MAKUZ Ensemble. Szabados is generally considered to be the Hungarian leader of free music.

Magyarul:

"A zene és az élet Dresch Mihálynál mindig szerves és intenzitású egységet alkotott, ezért is természetes számára, hogy a belülről feltóduló hangok alapvetően a szülőföldjéhez, a tágabb környezethez tapadnak, abból merítenek, és ahhoz adnak hozzá.

A honi dzsesszmuzsikusok derékhadával ellentétben sosem arra törekedett, hogy a főáramú amerikai zenét minél hűebben szólaltassa meg, hanem annak kifejezésformáit saját kultúrája - elsősorban népzenei - hagyományaival töltse meg. Nem a tengerentúlról importált fekete muzsikát próbálta meg jól-rosszul koppintani, hanem belülről építkezett.

Saját szavaival élve a benne égő "fölséges" tűzön, a feszítő belső energiákon akart úrrá lenni és azokat formába önteni. Egész életében arra törekedett, hogy érzékeltesse: az ember egyszerre szeretheti a legtisztább dzsesszmuzsikát és az eredeti népzenét. Egyszerre lehet korszerű és magyar." Jávorszky Béla Szilárd