• Artwork – Kálmánchey Zoltán
• Directed By [Musical] – István Juhász
• Engineer – Lukács János
• Performer – Molnár György, Presser Gábor, Kóbor János, Laux József, Benkő László, Mihály Tamás
• Photography By – Szalay Zoltán
• Written-By – Adamis Anna (tracks: 1 to 3, 6 to 11), Presser Gábor, Kóbor János (tracks: 5)

Stílusát tekintve az album több dala átmenetet képez a rockzene és a magyar népzene között – az egyik éppen a Kállai kettős feldolgozása; hasonló dolgokkal akkoriban az Illés nyomán több más együttes is kísérletezett. A Kállai kettősön kívül a magyar népzene hatása a Holnap és a Rettenetes emberek című dalokban a legfeltűnőbb.

A magyar változat Trombitás Frédije kényszer szülte eredmény, mivel az illetékesek az eredeti Trumpeter Charlie nevet túl nyugatiasnak találták. Míg a magyar változat Frédije egy öregedő zenész, az angolban szereplő Charlie egy fiatal trombitás, akiért rajonganak a lányok.

Az album eredeti bakelitlemez kiadásának hátoldalán szerepelt egy kísérőszöveg, ami a nagylemez dalainak hangulatából adott ízelítőt:

„Zajlik az élet, forog velünk a föld, rohanunk, megállunk, figyelünk, kavarognak a gondolatok, ritmusok, vágyak – aztán letisztulnak és megszületnek a számok.

Íme: Trombitás Frédi és a Rettenetes emberek – közös ismerőseink. Frédit, a vidám öreg trombitást, aki mindig jókedvre tud deríteni mindannyiunkat, nagyon szeretjük. Annál kevésbé a Rettenetes embereket, mert a lila nap és rózsaszín hold beragyogta világukkal soha meg nem barátkozunk.

A többi szám rólatok és rólunk beszél, a mi világunk. Egyesek szerint ugyan hangos egy kicsit, de mi így is meghalljuk egymás szavát és elgondolkodhatsz, mit csinálj. Nyitva állnak előtted az utak, választhatsz akkor is, ha egyszer már rossz irányba indultál. Csak tőled függ, mi lesz belőled holnap. A napba nézel-e és bátran az emberek szemébe, vagy csak a lábad elé, keresgélve a könnyebb kitérő utakat – míg magad is könnyebbé válsz. Addig nincs baj, amíg érezni és hinni tudsz, amíg fáj, ha elmúlik egy érzés, ha a színes fények szürke-fehérré törnek szét, ha meghalnak a képzelet virágai – az álmok. Az igazán szomorú ebben, hogy ettől is felnőttebb leszel. Azt pedig nem kell úgy siettetni, úgyis eljön, hát vissza a mába! Nyújtózz el a várva-várt vasárnap reggelen, amikor arra mehetsz, amerre tetszik, nincs semmi gondod és jókedvű hangok feledtetik a zajos hétköznapok zaklatott sodrását. Az már a te bajod, ha ilyenkor is gondot okozol magadnak: hogyan hozzam rendbe, amit tegnap elrontottam, szeretnék visszamenni hozzád. Hát mondd el Neki, hogy mindenki megtévedhet, vagy azt, hogy volt egy lány, aki kilenc napig kószált a Balatonnál, hírt sem adva magáról, és amikor hazajött, mégis úgy mosolygott, hogy mi is megbocsátottunk kedvesének, mert megbocsátott neki.

Ha én szél lehetnék, furulyázta vagy a háromezredik mérföld után Gábor, hogy felvidítsa a szélfútta angol utak vándorait, és aztán még hosszú-hosszú mérföldeken keresztül fütyültük együtt a széllel és boldogan hoztuk haza nektek angliai turnénkról. Ott bizony mindig csillogott vendéglátóink szeme, ha a Kállai-kettős pergő magyar ritmusát hallgatták.

Zajlik az élet, forog velünk a föld, rohanunk, megállunk, figyelünk – így született a kívánság: az emberhez egyedül méltó érzések, a barátság és a szeretet csendesítse meg a nyugtalan világot."

A 2003-as Antológia-sorozatban megjelent felújított kiadásra felkerültek 1967–1968-ban megjelent kislemezdalok is.