• Conductor – Janka Szendrei, László Dobszay

Jóbot próbára tette az Isten. A Sátán segítségével elveszejtette anyagi javait, gyermekeit, őt magát megbetegítette. De Jób a sok megpróbáltatás ellenére is szilárd maradt hitében. Nem ismerhetvén a végtelen bölcsességű Isten szándékait, nem volt hajlandó megtagadni Őt. Ha ez jutott neki, annak így kell lennie. Nem lehet Istenkáromlás alapja. Végül megingathatatlan hitéért elnyerte jutalmát. Gazdagon, hét fiú és három lány atyjaként halt meg száznegyven éves korában. A hitnek eme Jób történetén keresztül példázódó alaptétele két hetes hitéleti tevékenység alapja volt a római liturgia szerint. Ehhez tartozott a Jób könyvéből vett idézetetek éneklése is, amelynek dallamai csendülnek fel a lemezen.

A Schola Hungarica énekkar 1969-ben alakult a gregorián zene és hozzá közelálló polifon művek hangfelvételére és hangverseny-szerű előadására. Az együttesnek 37 hanglemeze jelent meg. A hanglemezek a francia lemezakadémia nagydíját, a nyugat-berlini hanglemez nagydíjat, a magyarországi Év hanglemeze és Aranylemez díjakat nyerték. Az együttes Magyarországon kívül Franciaországban, Olaszországban, Svájcban, Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában, Romániában tett hangversenykörutakat.
A Schola Hungaricát a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének tudományos kutatói Szendrei Janka és Dobszay László hozták létre Rajeczky Benjamin támogatásával. Mindhárman nemzetközileg jól ismert szakemberei a gregorián kutatásnak, eredményeiket számos könyvben, cikkben, tudományos kongresszusok előadásain hozták nyilvánosságra. A két karmester egyúttal Zeneművészeti Főiskolát végzett művész, akik kutató munkájuk mellett ugyanott gyakorlati és elméleti zenei tárgyakat is oktatnak (zenetudományi és egyház zenei szak).
A Schola Hungarica – ellentétben a gregoriánt művelő kórusok többségével – nem modern gyakorlati (egyházi) kiadványokból énekel, hanem a középkori források anyagából válogat, nagyrészt a kórus vezetőinek kódexátirataiból (olykor a kódexek facsimiléit) tartva kezében. Az énekelt darabok 90%-a tudományos szakirodalomban sem szereplő első közlés, így a lemezek a publikáció egy sajátos formájának is tekinthetők. A műsor a legszélesebb körből merít mind földrajzi, mind műfaji tekintetben. A ma használatban lévő alaprepertoáron túl a sequentia- és tropus-irodalom, a verses zsolozsmák és liturgikus játékok, a tridenti reform (XVI. sz.) óta használaton kívül került gregorián tételek, a binatim éneklés gyakorlata nagy bőségben szerepelnek a hanglemezeken. Az újabb tudományos kutatások rámutatnak a középkori lokális hagyományok (egyházmegyék, szerzetesrendek, országok, régiók zenei anyagának) jelentőségére. A Schola Hungarica hanglemezei a mai hanglemez-piacon egyedülálló módon és gazdagságban adnak képet ezekről.
A Schola Hungarica repertoárját kiegészítik a korai többszólamúságból vett tételek, de a kórus és a karmesterek felhalmozott zenei tapasztalatai olykor későbbi korok (reneszánsz, korai klasszika, XX. század) zenéjének előadásában is hasznosítódnak. A hanglemezek és hangversenyek műsora nagy gonddal szerkesztett ciklusokba rendeződik. Az általában igen rövid, 2-3 perces darabok enélkül szervetlenül következnének egymás után. A középkorban e tételek a liturgia által meghatározott, változatos rendben követték egymást, a mai hangverseny-előadásban ezt a régi, rendezett változatosságot tömörített módon szeretnénk felidézni.
A Schola Hungarica összetétele az újabb tudományos eredmények ismeretében meghatározott, ugyanakkor művészi koncepció szempontjából is átgondolt megoldás. A ma kapható lemezeinek egy része egyházi férfikarok (főként kolostorok) előadásában közli a gregorián éneket, más részük vegyes (férfi-női) összetételben, de szólistákból létesített (művészileg többnyire kiváló, de történetileg kevéssé hiteles) kamaraegyüttesekkel énekelteti azt. Az újabb történeti kutatások rámutattak, hogy a tisztán férfi hangokból álló kórus a középkorban ritka volt: többnyire férfi + gyermek hangok keveredése határozta meg a hangzást, de a gregorián jelen volt a női liturgikus közösségek gyakorlatában is. (A női hangok kiválóan alkalmasak az ékesített, melizmatikus tételek megszólaltatására.) Ennek megfelelően a Schola Hungarica egyenként 12-15 tagú három (férfi-, női- és gyermekkari) részleggel dolgozik, ezeket a műsor sajátságainak, a ciklus felépítésének megfelelően váltogatja vagy kombinálja.
A Schola Hungarica az előadás stílusa tekintetében nem kötötte le magát egyetlen elméleti irányzat mellett sem. Az előadási ideál: a világos hangzás, élénk és zenei formát világosan érvényesítő formálás, mely a kódexek elemzésén, a régi egyszólamú énekkultúrák tanulmányozásán és, ugyanakkor művészi inspiráción alapul. Tempói (részben a keleti liturgiákban és a népzenében fennmaradt hagyomány által és igazoltan) élénkebbek a ma szokásosnál. Ez, továbbá a fő- és mellékhangok, a melizmák és ékesítések megkülönböztetése a zenei forma világosabb, nagyvonalúbb érvényesítését segíti. Az együttes vezetői nagy tapasztalatú népzenekutatók lévén, az eredeti felvételek ezrein tanulmányozott monodikus énekkultúrát is közvetett inspirációs forrásuknak tekinthették. Az előadásmód tekintetbe veszi a féri, női, gyermek hangok eltérő adottságait és az akusztikai körülményeket is. Ezzel a történelmi hitelesség egy kibővített értelmezését valósítja meg, számot vetve magának a gregoriánnak 1000 éves történelme alatt kialakult sokféleségével.