Pozsonyi Ádám író, publicista, zenész, ködlovag és hivatásos reakciós az 1980-as években több budapesti punkzenekarnak volt tagja (AVO, Magyar Királyi Tűzoltózenekar, Kisangyal, Rohadt Budapest). 1991-ben megalapította saját csapatát Gecizők néven, melyet (többek között) világnézeti okokból 1995-ben Tekintetes Úrra keresztelt át.

A Tekintetes Úr kategorikusan tagadja a mai kor kötelező jellegű értékeit, s büszkén hirdeti: „Ami új, az rossz!” A zenekar ezenkívül még szorgalmazza a kultúr-rendőrség felállítását, a kultúra-adóbevezetését – „aki nagyon buta, sok adót fizet” -, azonkívül küzd a nők választójogának eltörléséért, s felemeli szavát a nemzetköziség, s egyáltalán az emberek állandó jövése-menése ellen. „Az emberek ne utazzanak. Mindenki maradjon a fenekén. Teljesen feleslegesek az országutak, a vasút, a légi közlekedés. Az én filozófiám az, aki Szakályhögyészen született, ott is haljon meg. Ne menjen ki a faluból. Minek?” - hangoztatja Pozsonyi Ádám, a zenekar vezetője, majd általában még hozzáteszi. „Vesszen a haladás! Vesszen a modernség! Vesszen a nyugat!”

A csapat művészi világára a ’70-es, ’80-as évek art-punk formációi (Fall, Swell Maps, Stranglers, Rudimentary Peni, A. E. Bizottság stb.) hatottak leginkább, illetve a szellem azon emberei, mint pl. Hasek, Mikszáth, Ady, Mrozek vagy Chesterton, de nem hagyhatjuk említés nélkül a Judas Priest, Páger Antal, vagy Kabos Gyula nevét sem. A Tekintetes Úr zenekar elsőszámú művészi alapelve, melyet büszkén hangoztat mellesleg a következőképpen hangzik: „Az igazán jó punk-zene halkan is idegesítő.”

A formáció eddig négy műsort készített el, melyből három lemezen is megjelent (Úgy megvagyok hatva a franczia forradalomtól (1996), Seregesen senkik jönnek (2000), Énnekem már nincsen szinte semmi vágyam (2006)).

Az együttes – melynek Pozsonyi Ádám énekese, szövegírója, gitárosa és olykor basszusgitárosa – elvileg ma is létezik, bár megalakulása óta jó pár tagcserén esett át és fellépései igencsak rapszodikusak.