Szülőföldem by Illyés Gyula / Múzeumi füzetek 1984 / My homeland by Gyula Illyés / Paperback

Paperback 1984

ISBN: 9789630157223  /  978-9630157223

ISBN-10: 9630157225

PAGES: 106

PUBLISHER: Múzeumi füzetek

LANGUAGE: Hungarian / Magyar

Hungarian Description:

Kevés írót ismerünk, akit szülőföldjéhez olyan erős szálak kötnek, mint Illyés Gyulát. Szülőházam nem volt apám tulajdona, de szülőföldben páratlan gazdag örökséget kaptam. Egy fél vármegyét vallhatok a magaménak. Ozorából mérték lett - írja Béládi Miklós - mindennek viszonyítási pontja, ahonnan az élet és irodalom, történelem és nemzet, Európa és a modern művészet áttekinthető, de föl is mérhető. Ozora egybeépült a világgal, a puszták népe belépett a világirodalomba.
A szociográfiai hitelességgel és magas irodalmi igénnyel készült Puszták népében (írásához ötven évvel ezelőtt kezdett), Illyés Gyula gazdag családélménye mellett, egy sajátos, öntörvénye szerint működő, sokak szemében akkor még ismeretlen organizmus is feltárul, a dunántúli puszta, amelynek nemcsak sajátos érzelemvilága, külön etikája, hanem egyedülálló szókincse is volt.

Illyés Gyula (eredetileg, 1933-ig Illés Gyula; Sárszentlőrinc-Felsőrácegrespuszta, 1902. november 2. – Budapest, 1983. április 15.) háromszoros Kossuth-díjas magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A Digitális Irodalmi Akadémia megalakulásától annak posztumusz tagja.

1921 őszén beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem magyar–francia szakára. Illegális baloldali tevékenysége miatt azonban előre látta, hogy a hatóságok célkeresztjébe kerül, így a letartóztatástól tartva 1921 végén Bécsbe emigrált. Itt érte utol a hír, hogy otthon körözést adtak ki ellene, a visszatérésre tehát nem gondolhatott. Hamarosan Berlinbe, onnan pedig Luxemburgba, illetve Franciaországba utazott tovább. Itt az Audun-le-Tiche-i vasércbányában vállalt munkát, utóbb átment Luxemburgba és Esch-sur-Alzette-ben lakott. (Ugyanis a luxemburgi Esch-ben lakott, néhány kilométerre a franciaországi Audun-le-Tiche-től.)

Továbbvágyódott azonban, s 1922. április 24-én érkezett meg Párizsba. Noha további útitervekkel a zsebében (Róma, Barcelona, Afrika) Párizst átmeneti állomásnak tekintette, végül négy évet töltött a francia fővárosban. A Szent Lajos-szigeten, a magyar munkások tömegszállásának egyik szűkös padlásszobájában húzta meg magát többedmagával, s megélhetéséért legkülönfélébb alkalmi munkákat vállalt. Dolgozott bányászként, kikötői rakodómunkásként, nyelvtanárként, a legtartósabban egy könyvkötőműhely alkalmazottja volt. Egy ideig a Sorbonne-on irodalmat és szociológiát hallgatott, valamint kísérleti pszichológiai gyakorlatokat végzett a Sainte-Anne és a Pitié-Salpêtrière kórházak elmeosztályán. Párizsban érte az első szerelem, meghitt, de félreértésekkel terhelt kapcsolat fűzte az erdélyi származású munkáslányhoz, Orosz Annához.