SZABÓ MAGDA - Régimódi történet / EURÓPA KÖNYVKIADÓ BUDAPEST, 2007 / Hardcover 

ISBN: 9789630783064 / 978-9630783064

Printed in Hungary

Pages 525

Az író hálás köszönetet mond a Bartók, Darvasi, Gacsáry, Jablonczay, Juhász, Leidenfrost, Majthényi, Nagybákay, Rickl, Siró, Szabó, Szukováthy, Tokaji és Törő családok mindazon tagjainak, akik munkáját naplók, levelek, ok- mányok rendelkezésére bocsátásával vagy adatok köz- lésével segítették, valamint Békés, Szolnok és Hajdú- Bihar megye református és római katolikus lelkipász- torainak, akik fáradhatatlan anyakönyvi búvárkodása e könyv anyagának összeállítását lehetővé tette. Köszöni Csontos Sándornak a Jablonczay Kálmán, a debreceni egykori Dóczi Intézet, a Szegény Iskolanővérek zárdája és a hajdani zeneiskola növendékeinek Jablonczay Lenke élete eseményei összeállításában kifejtett értékes munkálkodását. Hála illeti Debrecen Megyei Városi Ta- nácsának elnökét, dr. Ács Istvánt, aki a kutatások befe- jezését a művelődési osztály segítségével elősegítette és biztosította.

Anyámat 1967-ben vesztettem el, azt hittem, sose lesz belőlem ép ember a temetése után. Hogy valahogy talpra álltam, férjemnek köszönöm, aki szokott csöndes estéink egyikén nagyon is felfogott hallgatásomból azzal a szelíd mondattal idézett vissza reális életünkbe: "Rajtad mindig a munka segített, miért nem élsz a magad gyógyszerével? Lenke - mindketten így hívtuk anyámat - mióta élsz, mindig begyógyította minden reális-irreális sebedet. Tündér gyermekének születni nagy áldás, miért nem akarod rögzíteni az emlékét, hogy mások is megismerhessék? Te vagy az egyetlen, aki megteheti és képes erre."
Kétségbeesetten hárítottam a csendes biztatást, képtelenségnek éreztem, hogy megbolygassam összemetélt tudatomat azzal, hogy megpróbáljam visszaidézni a holtat, részint úgy gondoltam, képtelen ötlet, részint olyan beteg és nyomorult voltam a jelenléte nélkül, hogy eleve kudarcnak éreztem a kísérletezést is. A férjem sose kényszerített semmire, ezen az estén és sok rákövetkező, szintén hallgatag estén se tette, csak annyit mondott: "Majd meglátjuk. Lenke megérdemelné, hogy megmutasd az anyádat a világnak, és neki kevés a rózsaszín márvány sírkő a pár soros verssel. Ha valakinek, neked, és egyedül csak neked fog Jablonczay Lenke válaszolni, ha megkérdezed, és elmondatod vele, ami megértéséhez nem voltál a haláláig elég ép vagy teherbíró, magad is asszony, felnőtt."
Az én férjem sose tévedett, ha utat mutatott valahová, behunyt szemmel elindulhattam, jobban ismert önmagánál. A könyvet, amelynek Jablonczay Lenkét életre kellene keltenie, megvalósíthatatlan feladatnak éreztem, ha olykor eszembe jutott, iparkodtam elűzni a gondolatát is. Anyám úgy parancsolt nekem mivoltával, szellemiségével egész életemen át, hogy tudtam, ha ő akarná azt, amit a férjem ajánlott, valami rejtelmes módon elmondaná nekem. Múltak a hónapok, eltelt három év, amikor férjemmel együtt meghívtak Amerikába, a State Department vendégei voltunk. Lenke Amerikában szólt hozzám és utasított: ha vágyol utánam, támassz fel és keress meg. Szavadra visszatérek az örökkévalóságból és elmondom neked mindazt, ami megértésére még túl fiatalnak ítéltelek. De most szabad a pálya, keress meg, egymagad kevés leszel hozzá, de segít neked, ha megkéred, egyház, állam, minden hajdani rokonunk, barátunk, életünk szereplői és szemlélői. Ne félj, kicsim, én is segítek. Ha hazakerülsz Amerikából, állj neki a munkának, keresd meg életem történelmi hátterét, egykori helyszíneit, famíliánkat, egy valamikori régimódi történet drámájának főszereplőit. Papok fognak segíteni, apácák, bankárok, tudósok, most megcsinálhatod a saját magyar Elektrádat, és én melletted leszek addig a percig írás közben, míg oda nem kell, hogy testemből adjalak a valóságos életnek, és boldogan és rémülten először látom meg az arcodat azon a bizonyos langyos október ötödikén.

Tavaly történt, hogy rákattantam Szabó Magdára. Az Abigél mindig is nagy kedvenc volt, meg olvastam az ifjúsági és meseregényeit, de az életműve többi részével alig több mint egy éve kezdtem el ismerkedni. S az Ajtó, A Danaida, Katalin utca, Freskó, Mózes, egy huszonkettő után eljutottam a Régimódi történetig. Ahogy utána olvasgattam az írónő előszeretettel építkezik saját életének epizódjaiból, szereplőiből, ennek aztán igazán legszemélyesebb példája Jablonczay Lenke, Szabó Magda édesanyja, a Régimódi történet főhőse. Talán nem is regény ez a könyv, bár a történet amelyet elmesél meglehetősen regénybe illő. Az írónő levelek, naplók, rokonok elbeszélései alapján rekonstruálja anyja életét, hogy megpróbálja megérteni a nőt, aki felnevelte, s halálos ágyán azt mondta mellette ülő lányának, hogy „Annyi titkom volt”. Jablonczay Lenke annyi minden szeretett volna lenni, de a körülmények, a sorsa úgy hozta, hogy le kellett mondania a zenéről, irodalomról, a terveiről, álmairól. S miközben íróvá vált lánya megpróbálja feltárni az életét, kiváló képet kapunk a XIX második feléről és a XX század első két évtizedéről, a vidéki életmódról, a dzsentrikről, egy számunkra távolinak tűnő társadalom hanyatlásáról, s a korabeli nők sorsáról. A mű nehezen indul, rengeteg név és esemény zúdul az olvasóra, de ha itt nem adjuk fel, hamarosan kitisztul a kép, s a környezet és a távoli múlt bemutatása után színre lépnek a főszereplőnő életét meghatározó szereplők, szülők, nagyszülők, rokonok az ő küzdelmeikből, helyes és helytelen döntéseik eredményeképpen alakul Jablonczay Lenke jelleme. S a lineáris történetet meg-megszakítja a Szabó Magdára annyira jellemző ugrás időben, térben, helyzetben és az, hogy egy teljesen másik idősíkon kapunk valamennyire magyarázatot mondjuk egy 1889-es eseményre.