Szabó Magda - A csekei monológ / EURÓPA, 2008 / Hardcover

ISBN-13: 9789630785532 / 978-9630785532

Printed in Hungary

Pages 266

"Minden esszémet szeretem, de a kedvencem A csekei monológ. Szegény bűnösök vagyunk valamennyien, de a legkeservesebben akkor vétünk, mikor jót akarunk, sterilen jót, az igazságtalanságig, a pusztító tévedésig vezető csak valóban jót. Nekem mi jó, neked mi, relatív fogalom. A jó definíciója részint változik, részint egyazon érme két oldala: fej és írás. És akkor mindegy, szereti-e valaki Kotzebuet, vagy nem." (Szabó Magda)

Az író másképpen olvas, mint az olvasó, mert tudja, hogyan jött létre a mű, nem- csak a szöveg színét érti meg, a visszáját is, hiszen ő maga is alkotó.
Egész életemben a könyv volt betegség idején az orvosság, irodalompolitikai hajó- törésben mentőcsolnak, a béke ritka órái- ban gyönyörűség. Minden érdekelt, ami betű, egy-egy mű belső üzenetének feltá- rása is, a nyomozómunka, amelyet a szerző megkérdezése nélkül pusztán az elébe került szöveg értelmezésével végez. Az Egyetem irodalomtörténésznek nevelt, jövendőbeli esztéták vagy szövegkutatók között képzelte el a helyemet, s tulajdon- képpen csak későbbi írásaim arányában tévedett, mert e mostani könyvem a ne- gyedik esszékötetem, s a valaha tanult sza- bályokat sem sértettem meg: csak úgy állí- tottam fel a megszokottól eltérő tételt, ha filológiai tekintetben is tudtam igazolni. Első esszékötetem fogadtatása eldöntötte, érdekli az olvasót a hajdani vers vagy al- kotó friss elemzése; azt is, vizsgáljam külö- nös gonddal a sztereotippá mitizált iskolai anyagot, hátha más írói arckép fordul ko- runk felé, mint amikor Jókai fantazma- góriának gyanított látomásai még nem tudták cáfolni a támadóit, pedig a műanyag és az űrutazás, sőt Habsburg Ottó nemze- tünk iránt számtalanszor igazolt szimpátiá- ja éppúgy ott van a Jövő század regényé- ben, ahogy a soha figyelemre nem mélta- tott kisregényekben a diadalmas nőmoz- galom. A második esszékötet útja nyílegye- nesen vitt el a Vörösmarty-monográfiáig, A lepke logikájá-ig, s talán a negyediket, A csekei monológ-ot se volt felesleges megírnom, mert az első világháború irodal- munkon belüli értékelésével szomorú adósságban vagyunk, nem árt újra kézbe venni, mit írtak a kortárs írók 1914-ről.

Ha van az írónak irodalmi szerelmi élete, az elemzéseiből kiderül. Kölcsey, a tiszták tisztája, a mester, valamikor úgy értékelte kollégáját, Berzsenyi Dánielt, hogy tiszta búza helyett sok az ocsú lírai szemléle- tében. Berzsenyit, mint egy rosszul elhe- lyezett karateütés, teljes inaktivitásba der- mesztette az ellenségesnek ítélt hang, amely csak közös szerelmük, a magyar líra hangvétele érdekében volt elutasító, sajnos, nem várt eredménnyel: írótársa mint költő, befejezte pályáját. Mire Berzsenyi halott, Kölcsey már tudja, hogy tévedett mint esztéta, mint kortárs. Megpróbáltam re- konstruálni, mi járhatott az eszében a halott Berzsenyi akadémiai búcsúztatása idején - 1 a szöveget ő írta, de más olvasta fel, ő nem mozdult el akkor már Csekéről, ahol lakott. Minden esszémet szeretem, de a kedven- cem A csekei monológ. Szegény bűnösök vagyunk valamennyien, de a legkeserve- sebben akkor vétünk, mikor jót akarunk, sterilen jót, az igazságtalanságig, a pusztító tévedésig vezető valóban csak jót.