Bartók probably first played pieces by Domenico Scarlatti in public in 1911. During the next two decades he featured them in his piano recitals more than 60 times. His dedication to Italian and French Baroque music is also illustrated by the fact that, in 1920, he signed a contract with the Budapest publisher Rozsnyai to edit seven volumes of Baroque keyboard music. His plan was to select compositions by Couperin and Rameau in addition to pieces by Scarlatti, but during the 1920s it ended up being only two volumes of Couperin and another two comprising ten compositions by Scarlatti. In editing these masterpieces, Bartók's aim was primarily to counterbalance or even overshadow the works by the "Mendelssohn-Schumann epigones" used in primary and secondary music education.

The present, single-volume collection comprises Bartók's two Scarlatti volumes, complete with an editorial preface, his detailed performing instructions, and his commentary. The editor recommends these compositions for pianists with at least five years' experience, and gives practical recommendations for the grouping of individual items to form charming "sonatina-like" sets of pieces.

Bartók valószínűleg 1911-ben játszotta először nyilvánosan Domenico Scarlatti műveit, s a következő két évtized során több mint hatvan alkalommal szólaltatta meg őket zongoraestjein. Az itáliai és a francia barokk zene iránti elkötelezettségéről tanúskodik az is, hogy 1920-ban hét füzetnyi barokk billentyűs mű közreadásáról kötött megállapodást a budapesti Rozsnyai Kiadóval. Úgy tervezte, hogy Scarlatti darabjai mellett Couperin és Rameau kompozícióiból válogatja össze a kötetek anyagát. Végül azonban csak két füzetnyi Couperin-válogatás, illetve - ugyancsak két füzetben - tíz Scarlatti-kompozíció kiadása történt meg az 1920-as évek folyamán. E mesterművek közlésével Bartók elsődleges szándéka az volt, hogy már az alap- és középfokú zeneoktatásban is ellensúlyozza, sőt háttérbe szorítsa "a Mendelssohn-Schumann-epigonok" műveit.

A jelen kiadvány egy kötetbe gyűjti a Bartók előszavával, részletes előadási utasításaival és megjegyzéseivel megjelent két Scarlatti-füzet anyagát. A közreadó legalább öt éve zongorázók számára ajánlja e kompozíciókat, s praktikus javaslatokat tesz arra is, hogyan lehet az egyes darabokat mutatós "szonatina-szerű egésszé" csoportosítani.