Rozsdamaró - Mely - Deep / Fonó Budai Zeneház Audio CD 2019

UPC 5998048543328

Made in Hungary

Összidő – Total time: 58’54”

Rozsdamaró Band named their second album “Mély” [Deep]. The band invites us to immerse ourselves in and rediscover nature and tradition in their new musical material written of great knowledge. The disk preserves cultural treasures by honoring the difficult lives of the proud herdsmen, the world of the shepherd artists and village Gypsy musicians.

“In the present online world we begin to forget about nature and the people that live there. Relationships with ‘offline folks’ begin to slip away. The music of the herdsmen is a peripheral area of our Hungarian folk music. The people who live with and tend the animals have great knowledge of nature and the sounds of the animal’s world. Their life style and the unique sounds of their job - such as the bells on the necks of the animals they tended - had an enormous effect on their music. The traditional knowledge and music of the herdsmen are valued and protected to this day. This record features the shepherds themselves: Árvai Sándor, Palásti János ’Síkár’, Pál István – as well as those that know and practice the shepherd tradition today: Lajkó Levente and Papp László.

This record “Mély” is at the same time blue and red, distance and proximity, searching for a path and finding a path, grief and joy, fondness and closeness. It is about getting to know, learning, carrying and practicing the knowledge found in traditional culture. Continuity - the full circle. We invite everyone to immerse themselves in the world of nature, music and man.”
Nagy Gábor (Rozsdamaró Band)

“This record preserves cultural value by honoring the difficult lives of the proud herdsmen, the artists of the shepherd’s world and the village Gypsy musicians. The thoughts and songs of the shepherds that tended the grazing animals intertwined with the professional Gypsy musicians’ that played at the countryside inns. Their meetings became an organic part of our folk culture and common musical mode of thought in the Carpathian Basin, whether the language is Hungarian or Romanian. Rozsdamaró Band interprets the wide, closely intertwined spectrum of our folk music tradition with professional knowledge and fitting respect for authenticity .”   Csepregi András (Békés Banda)

Tracklist:

1.  Prológus / Prologue   1:11
2.  ''Meguntam, megvallom..." / Ive had Enough   7:51
3.  Fütty és kolomp / Whistling and Cowbell   1:19
4.  ''Hej, cserényem előtt..." / In Front of my Hut   2:22
5.  Ördögmuzsika / Devils Music   2:40
6.  Pitigái   5:12
7.  Búcsú / Farewell   4:42
8.  ''Ugy meg vagyok keseredve..." / Bitter Sorrow   6:48
9.  A Játékos / The Player   4:09
10. ''Kint a pusztán..." / Out on the Pasture   3:24
11. Ketten / A Couple of Fiddles   2:42
12. Vasvári / The Hussar Dance of Vasvár   2:24
13. Tisztelet / Homage   3:39
14. Számadó / Duty   6:09
15. Epilógus / Epilogue    0:42

1. Prológus 1’11’’
2. „Meguntam, megvallom…” 7’50”
3. Fütty és kolomp 1’19”
4. „Hej, cserényem előtt…” 2’16”
5. Ördögmuzsika 2’40”
6. Piţigăi 5’11”
7. Búcsú 4’ 41”
8. „Úgy meg vagyok keseredve…” 6’48”
9. A játékos 7’31”
10. „Kinn a pusztán…” 3’23”
11. Ketten 2’41”
12. Vasvári 2’23”
13. Tisztelet 4’08”
14. Számadó 6’00”
15. Epilógus 0’43”

Összidő – Total time: 58’54”

Lajkó Levente – ének (2, 8, 14)
Papp László – ének (2, 4, 8, 14), fütty (3)
Pál István – furulya (10), ének (10), duda (11)
Árvai Sándor – csengő, beszéd, ének, kolomp (13)
Palásti János ’Síkár’ – kolomp, beszéd (3)
Csonka Ferenc – hegedű (2, 6, 8, 9, 12, 14)
Lipták Dániel – hegedű (7)
Nagy Gábor – brácsa (2, 6, 12, 14) kontra (8, 9), hegedűkontra (7), furulya (4), palóc furulya (10), duda (5, 11)
Králik Gusztáv – cimbalom (2, 12, 14)
Kisgyőri Krisztián – nagybőgő (2, 6, 8, 9, 12, 14)

Zenei szerkesztő: Nagy Gábor
Felvétel: Miracle Sound Szeged, Velcsev Dejanov Kosta
Pál Istvánnal közös számokat Bajnóczi Sándor rögzítette 1998-ban.
Keverés: Szabó Szebasztián
Fotó: Nagy Gábor
Nagy Gábor portréját Harangozó Imre készítette.
Fordítás: Lipták Dániel
Borítóterv: Burg Balázs
Felelős kiadó: Horváth László

A 2000-ben Szegeden tanuló diákokból verbuválódott Rozsdamaró zenekarnak számos öndefiníciója van, a kedvencem szerint poszt-osztrák–magyar monarchiabeli zenét játszanak. Metálos hangzású nevük eredete pedig, hogy a népzenetanulás és -kutatás során gyakran rossz minőségű, „rozsdás” felvételek alapján kell dolgozni. 2004-es, első lemezük Egykor és most… címmel jelent meg, idén pedig újult erővel marják le a rozsdát hagyományainkról, dalainkról, ismeretlen világainkról Mély című albumukkal.

A népzenén belül ritkán fordul különös figyelem a pásztorzenére; a lemez fülszövege külön fölhívja a figyelmet a nehéz sorsú, büszke, az állatok legeltetése, gondozása mellett gondolkodó, alkotó, daloló pásztorok és a csárdákban az adott hagyomány keretein belül muzsikáló hivatásos cigányzenészek életének összefonódására egy közös Kárpát-medencei zenei gondolkodásmódban, legyen annak nyelve magyar vagy román. A kis híján egyórás Mély valóban mélyfúrás a magyar pásztoréletbe.

A lemez koncepciója nem egyszerűen a pásztormuzsika interpretálása vagy a hegedű, cimbalom, nagybőgő mellett a jellegzetes pásztorhangszerek, furulyák, dudák megszólaltatása: a dalok között kolompok kolompolnak, csengők csengenek, tehén bőg, kutya ugat és valódi, a hagyományokat gyakorló pásztoremberek is megszólalnak, áldomást mondanak, fütyörésznek, nótáznak.

Bukolika, pásztoridill: régi, kedves fogalmai ezek az általános művészettörténetnek, de szerencsénkre a Rozsdamaró a szikárabb, valóságosabb végén fogja meg a témát. A szép, kinyitható CD-tokban ott látjuk a közreműködő pásztorok portréit: annak ellenére, hogy némelyikük viseletben van, elég jól látszik, hogy nem skanzenbeli „látványpásztorokról”, hanem a jószággal és a természettel együtt élő, félelmet nem ismerő, jég hátán is megélő férfiakról van szó.

És bár természetesen egy nóta élvezetessége nem holmi reáliákon múlik, azért más úgy hallgatni, hogy „Fájdalmas a szilaj csikó rúgása…” hogy közben tudjuk: ez nem valami népköltészeti metafora, hanem a nótázó mindennapjainak konkrét része. Persze van példa az ellenkezőjére is, mint ebben a félreérthetetlenül vágyakozó strófában: „Elvágtam az ujjam, jaj de fáj / Fügefalevelet tettem rá / Fügefa levele, csuhaj gyógyítsd meg / Gyere, kisangyalom, csókolj meg”.

A fügefalevél jelképiségéhez különösebb magyarázat nem szükséges.

A pásztorok megszólalásai, az egész pusztai atmoszféra tücsköstül-bogarastul szinte már népzenei konceptalbum státusba emeli a Mélyt. Csak biztatni tudom a Rozsdamarót: nagyszerű irányba indultak el. És ezen az úton lehet még mélyebbre merészkedni, például még kidolgozottabb koncepcióval, még átgondoltabb szerkesztéssel. A pásztorélet témájában is van még egypár lemezre való, hogy a többi, hagyományos, megénekelt hivatásról már ne is beszéljünk.

A tizenharmadik, Tisztelet című áldomás és nótázás végén hallható, búcsúzásnak is beillő bemutatkozás pedig a kultúrtörténet egyik legszebb és legőszintébb ars poeticája: „Árvai Sándornak hívnak, 83 éves vagyok, juhász voltam 50 évig, ezzel foglalkoztam, ez volt a szakmám, a juhászélet, ezt szerettem ugye, ezért mondom a juhásznótákat is.”

Rozsdamaró: Mély. Fonó Budai Zeneház, 2019.

https://magyarnemzet.hu/kultura/melyfuras-a-pasztoreletbe-7183499/