Rózsa Sándor a lovát ugratja by Móricz Zsigmond / Európa könyvkiadó 2010 / Hardcover / Based on the 1941 life work of the writer

Hardcover 2010

ISBN: 9789630789301  /  978-9630789301

ISBN-10: 9630789302

PAGES: 485

PUBLISHER: Európa könyvkiadó

LANGUAGE: Hungarian / Magyar

Hungarian Summary:

Ki volt ez a Rózsa Sándor? "A világ legkegyetlenebb gyilkos rablója" vagy "a legirgalmasabb szívű, szegénypártoló testvér"? Történelmi személyiség, köztörvényes bűnöző vagy a nép képzeletében született hős? Tudatos vagy sorsszerű a betyársága?

Rózsa Sándor rács mögé kerül. Megszökik, bujkál a Szeged környéki pusztán, és a maga módján tesz igazságot a hatalmukat fitogtató perszekútorokkal vagy a foglalkozásával visszaélő orvossal szemben - legalábbis a legenda szerint. Legenda ez, mese, még ha van is valóságalapja. Móricz legfőbb írói erénye pedig abban áll, amit ennek az alapvetően gyengéd, már-már lírai regényalaknak a története örvén a Nagyalföld egy tájának, Szegednek és környékének tizenkilencedik század eleji társadalmi és közigazgatási viszonyairól elmond. Az - Schöpflin Aladár szavaival - "föltétlenül hiteles".

Hol voltak már a betyárok, s hol a betyárromantika, amikor Móricz Zsigmond megírta egyik legnagyobb regényét Rózsa Sándorról. Miért volt szüksége éppen Rózsa Sándor alakjára Móricznak, aki – Ady szavaival élve – „nemcsak temeszteni, hanem támasztani” jött irodalmunkba? Azért, mert a negyvenes évek elejére egy másfajta betyárvilág kezdődött a háborúra készülő Magyarországon, ahol a szegényparasztság olyan kisemmizett volt, mit a szegedi puszták jobbágyai száz évvel ezelőtt. Móricz Zsigmond Rózsa Sándora a néma, a legázolt népből ugrik elő, hogy üssön, s hogy odakiáltsa Szeged város urainak, a Pruksa doktoroknak, kimetszett pandúroknak: „A szögény is ember!”
Az író mesélő kedve talán ebben a regényében csap a legmagasabbra. Varázslatos erővel örökíti meg a természetet, az embert, a népet, s csodálatos, égő színekkel festett tájak, nádasok, mezők keretezik a regény nagyszerűen mintázott alakját.

About the Author:

Zsigmond Móricz was born in Tiszacsécse in 1879 to Bálint Móricz and Erzsébet Pallagi. On his mother's side, he came from an impoverished but ancient noble family while his father was the descendant of serfs. He studied at Debreceni Református Kollégium (1891–1893), Sárospataki Kollégium (1894–1896), and in Kisújszállás and Szakoly (1896–1898). In 1899, he enrolled at Debreceni Református Kollégium to study theology, but transferred into law after only six months.

In 1903, he began to work as a journalist at the newspaper Az Újság, remaining there until 1909.

During the revolutionary government after World War I, he was vice president of the Vörösmarty Academy. After its fall, his plays were not performed in the National Theater, and his work was published only in Nyugat and Az Est. At the end of 1929 he became the prose editor for Nyugat.

In 1905 Moricz married Eugénia Holics. Suffering from depression, she committed suicide in 1925. He married for a second time in 1926 to Mária Simonyi.

His novels expressed the lives of the Hungarian peasantry and dealt with issues of poverty.