Rejtő Jenő: Vanek úr Párizsban - Rejtő hangoskönyv-sorozat 11. / Benedek Miklós előadásában / Hungarian Audio Book / MP3 CD 

ISBN: 9789630991537 / 978-9630991537

Made in Hungary  

LANGUAGE: HUNGARIAN / MAGYAR

• 150 x 207 mm, keménytábla-borító, 24 oldal
• 1db MP3 CD
• Teljes idő: 484 perc

Pojác, a legyűrhetetlen kedvű keményfiú és Sába királynője vezetésével menetel a Szaharában az Első Számú Legvegyesebb Brigád, az idegenlégióból szökött postásokból, szanitécekből és műszakiakból álló kompánia. Hová tart ez a különös társaság a legnagyobb titokban, a teljes francia gyarmati hadsereggel a nyomában? És mi köze a rejtélyes történethez a párizsi Rue Forbinen álló barokk villának, és lakóinak: Vanek úrnak, ifjú pártfogoltjának, a szép Nedda Harloffnak, és az érte rajongó önjelölt írónak, Almási Péternek? Hallgassa meg a fordulatos történetet, amely kacagtató légiósregény és fordulatos krimi egyszerre, s a romantikus szálat sem nélkülözi.

A keménytábla-borítós kiadványban a hangoskönyvet tartalmazó CD átlátszó tálcán helyezkedik el.
   A kötet 24 oldalán részlet olvasható Matuscsák Tamás Rejtő Jenő elveszett naplója című életregényéből. A mű úgy mutatja be Rejtő életének és korának eseményeit, mintha az író egyes szám első személyben vezetné naplóját kamaszkorától haláláig. A 20 kötetes sorozatban közreadott részletek időrendben tartalmazzák a Noran Libro Kiadónál 2016-ban megjelent mű szövegének túlnyomó részét.
   A második oldalon található QR-kód segítségével Ön ingyen letöltheti okostelefonjára vagy tabletjére a hangfelvétel alapjául szolgáló Rejtő-regényt elektronikus könyv formájában, a Magyar Elektronikus Könyvtárból.
   Egy oldalon a Quattrocento Kiadó által 2012-ben kiadott Rejtő lexikon szócikkeiből válogatott részletek mutatják be a regény főbb szereplőit, az utolsó oldalon pedig a hangfelvétel részletes tartalomjegyzéke olvasható.
   (A hangfelvétel a Kossuth Kiadó és a Mojzer Kiadó által 2011-ben kiadott nyolc órás, mp3 formátumú hangoskönyv változatlan kiadása.)

Részlet a regényből:

"Így érnek Razvit vasúti csomópont közelébe, és elhatározzák, hogy őrjáratuk e megerősített helyet elkerüli.
   De mi a csoda!
   Ott a leégett csőszlaknál két tűzoltó nagyban méreget valamit. Mit árthat nekik két tűzoltó? Ezeket egy pofonnal elintézi akármelyikük. Majd megtudják tőlük, hogy merre járnak a szpáhik. Az őrjárat feltűzött szuronnyal, hivatalos léptekkel közeledik a tűzoltókhoz. És megállnak ott.
   A tűzoltók teljesen elmélyedve a munkájukban, szinte észre sem veszik a három katonát. A hosszú, sovány azt mondja a kicsi, kövérnek:
   - Trovacsek! Maga mérje le a tűzfészektől haránt irányban...
   Az őrjárat összenéz. Trovacsek siet, buzgón és lihegve, az őrjárat pedig leül egy padra, mert fáradtak. Az egyik rágyújt, és nézik, amint Trovacsek méri a tűzfészket. Tisztában vannak, hogy szökött legionáriusok ezek, akárcsak ők. De nyugodtan ülnek.
   A hosszú, szemüveges most szórakozott oldalpillantást vet feléjük, és nagyot kiált:
   - Trovacsek! A szintezőbádogot nem hozta el?
   Dühös hang hallatszik a ház felől.
   - Én itt úgysem tudok egyedül lemérni mindent! Teli van huzallal ez az istenverte tető!
   Megérkezik a két csendőr. Halkan beszélgetnek az „őrjárattal”. Aztán csomagból ebédelnek. És figyelemmel kísérik a két tűzoltó buzgó munkáját.
   - Hát nézze, Trovacsek! Inkább menjünk vissza a laktanyába! - mondja a sovány, szemüveges. Oldalt pillant, nyel és elindul a mezőkön át, nyomában az alacsony, köpcös Trovacsekkel.
   - Hé! - kiáltja Gorcsev. - Jöjjenek csak vissza!
   A két tűzoltó összenéz. Nagy a túlerő. Visszajönnek.
   - Csak azt akarom mondani, hogy nálunk véletlenül van egy szintezőbádog, ezért kár a lakta­nyába menni. Sába! Add oda neki a szintezőbádogot.
   - Köszönöm... de nekünk... menni kell...
   - Nézzék, bolondok! - mondja Sába. - Csak magukra néztünk, és már tudtuk, hogy elszökött legionáriusok. Jöjjenek szépen velünk.
   - Hová?
   - Bárcsak tudnánk...
   - Hát ti!.... álmélkodtak. - Szökevények vagytok?
   - Miért pont mi ne? - mondta Klausner, aki közlegény is volt, mészáros is, és jelenleg szöke­vény csendőrtizedes is egyben.
   A két ember csatlakozásával némi baj volt. Beszélni most nem lehetett velük, mert két marokkal ettek, és a kövér Trovacsek már a lovak oldaltáskájában kutatott utánpótlásért. De a hosszú, akit Jörgensnek hívtak, és Svédországban kántor volt valaha, megsejtette a bajt.
   - Most hogy mentek ti tovább két tűzoltóval? A tűzoltó is olyasmi, mint a katona, de járőrben nem fordul elő... Ne zabálj már, ide hallgass!
   Ez Trovacseknek szólt, aki köhögési rohamot kapott, mert valami a torkán akadt, ahogy tömte magát.
   - Különben is baj - mondta Gorcsev - felszerelés nélkül szökni. Mert azért elfoghatnak, és akkor pontosan egy évvel többet kapsz a szökésért.
   - Például - mondta Schmidt -, a mi felszerelésünk itt van szépen, köpenybe csavarva, a nyereg mögött. A puska meg Manuel szekerén.
   - Engem nem érdekel! - mondta a kis köpcös, aki különben igen öntelt volt, és olyan kacsázó léptekkel járt, mint egy cowboy. - Ide kijöhet az egész gyarmati hadsereg, hogy elfogjon... Egy Trovacsekkel állnak szemben!
   Trovacsek, elbizakodottsága ellenére nagyon népszerű lett, bár Gorcsev revolvert fogott rá, amikor az ő táskájában is keresgélt.
   - Itt be kell osztani az ennivalót! Hé! Mert lelőlek, még akkor is, ha egy Trovacsekről van szó!
   Nem volt más megoldás, mint az, hogy a csendőrök lazán megkötözték Trovacseket és Jörgenst, aki Svédországban valaha kántor volt, úgy vezették őket, mint fogoly legionáriuso­kat. Később Donald kijelentette Klausnernek, hogy ő is megadja magát, és felszerelését a csendőr kápájára akasztva szintén kényelmesen sétált hátrakötözött kezekkel. Azután Schmidt és Klausner minden tiltakozás ellenére - megadta magát a járőr másik két tagja is: Sába és Gorcsev. Majd bolondok lesznek cipelni ilyen melegben a felszerelést. És az örökké ideges Schmidt megpendítette, hogy mi lenne ha ők is megadnák magukat a foglyoknak... Erről azonban szó sem lehetett."