Rejtő Jenő: Az elátkozott part - Rejtő hangoskönyv-sorozat 16. / Gálvölgyi János előadásában / MP3 CD 

ISBN: 9789630991582 / 978-9630991582

Made in Hungary  

LANGUAGE: HUNGARIAN / MAGYAR

• 150 x 207 mm, keménytábla-borító, 24 oldal
• 1db MP3 CD
• Teljes idő: 358 perc

Hová rohan az a jó kiállású, férfiasan szerény fiatalember a balzsamos orani éjszakában? Csülök az, a meg nem értett író, aki a rendőrhatósági üldözés elől egyenesen az idegenlégióba veti magát, barátjával, Senki Alfonzzal együtt. A lövésekkel tarkított üldözés onnan indult, hogy Török Szultánnak ellopták a nadrágját. Tuskó Hopkins, az önzetlen jóbarát kölcsönadta neki a sajátját és golyót kapott a fejébe. Az élet és halál között lebegő áldozatnak akart orvost keríteni két barátja, de a kómában fekvő Tuskó, sajnos, elcsavargott valamerre. Amikor a halottnak hitt barát előkerül, útjára indul egy őrült kaland, amelynek célja egy igaztalanul elítélt katonatiszt becsületének visszaszerzése, és mellesleg egy elveszett afrikai gyémántbánya visszaszerzése Franciaország számára. Szóval óriási muri készül!

A keménytábla-borítós kiadványban a hangoskönyvet tartalmazó CD átlátszó tálcán helyezkedik el.
   A kötet 24 oldalán részlet olvasható Matuscsák Tamás Rejtő Jenő elveszett naplója című életregényéből. A mű úgy mutatja be Rejtő életének és korának eseményeit, mintha az író egyes szám első személyben vezetné naplóját kamaszkorától haláláig. A 20 kötetes sorozatban közreadott részletek időrendben tartalmazzák a Noran Libro Kiadónál 2016-ban megjelent mű szövegének túlnyomó részét.
   A második oldalon található QR-kód segítségével Ön ingyen letöltheti okostelefonjára vagy tabletjére a hangfelvétel alapjául szolgáló Rejtő-regényt elektronikus könyv formájában, a Magyar Elektronikus Könyvtárból.
    Egy oldalon a Quattrocento Kiadó által 2012-ben kiadott Rejtő lexikon szócikkeiből válogatott részletek mutatják be Az elátkozott part főbb szereplőit, az utolsó oldalon pedig a hangfelvétel részletes tartalomjegyzéke olvasható.
   (A hangfelvétel a Kossuth Kiadó és a Mojzer Kiadó által 2008-ben kiadott, hat órás, mp3 formátumú hangoskönyv változatlan kiadása.)

Részlet a műből

Potrien chef, az őrmester különleges gonddal vigyázott arra, hogy egyetlen kellemes percet se töltsünk a légióban.
   Engem különösen kipécézett. Pedig tisztára véletlen volt, ami történt, mert a bosszúállást megvetem. Ott kezdődött, hogy a mezőn gyakorlatoztunk, az erőd fala mellett. A díszlépést oktatta, ami rendkívül fontos nála. Amikor felsorakoztunk, néhány nyájas szóval vezette be az együttműködést.
   - Maguk csirkefogók - kezdte tárgyilagosan. - Most a díszlépést fogjuk gyakorolni. Jegyezzék meg, hogy a légiós díszlépés a legfontosabb ügy a világon. Úgy csapják oda a talpukat, hogy rezegjen az erőd fala. Gazemberek.
   Ez volt az első útbaigazítás, amelyet alapul kellett vennünk. Majd rátért a gyakorlatra, és vezényelt.
   - Gáááv...u!
   Ez a vészes üvöltés amely a „gardez vous” vezényszót sűrítette, és egy szíven talált ember halálordítására emlékeztetett, már többször okozott pánikszerű érzéki csalódást az orani állatkert őrei között, akik azt hitték, elszabadult a bengáli tigris, és a városban garázdálkodik.
   Egy zörrenéssel úgy állt a sor, mint a cövek.
   Egy álmából felriadt, gyanakvó leopárd rövid horkanása következett:
   - Á... os!...
   Az „à gauche” nevű fordulat életveszélyes fenyegetéssé átalakított vezényszava volt.
   Balra fordultunk.
   - E... rt... van... Mösssh!
   Ezt az őrmester így írná le:
   „En route... En avant marche!”
   Meneteltünk.
   - E graaap... rd!
   Díszlépés. Írva: „En grande parade.”
   Megy mellettünk és néz. Vörös arca, amelyen hosszú, keskeny, ecsetszerű két bajusz és harmadik ecsetnek egy kecskeszakáll is van, leírhatatlan, megvető gúnnyal néz bennünket.
   - Ez mi?... Most bemutatják a Lourdes-ból mankó nélkül hazavánszorgó, sánta zarándokok menetét?... - és kedvesen nevetve bólogat, atyaian vidám lesz: széles vállán rezegnek a vállrózsák. Hátul összefont kezeiben egy botot ráz taktusra, és olykor a térdeit két-háromszor megroggyantja a lépés ütemére, mintha lovaglást utánozna. Kivörösödött arca ezer ráncba húzódik, és szivarbarna fogai kilátszanak a jóízű nevetéstől, és az ecsetek hegye kissé felmered.
   Mi pedig megyünk. Jobbra fordult fejünk mereven ül a nyakon, a forróságban úszó porfelhő ingerli a szemet, az orrot, de a nyak mozdulatlan, a magasra emelt, deszkaegyenes láb nyújtott talppal zuhan a földre és csattan...
   - Szavamra - jegyzi meg részvéttel -, magukat becsapták. Valaki azt mondta, hogy a légiós szolgálat hízókúra...
   ...Nyak merev, láb merev, talp sajog, és minden lecsapásnál új porfelhő szakad ki a földből... Egy... kettő... egy... kettő...
   - Ez maguknak díszlépés? Ha meglátja az ezredes úr, azt mondja majd nekem: „Mon chef Potrien... hová settenkedik ilyen nesztelenül ez a század?”
   Az őrmesternél sűrűn szerepel az előrelátható párbeszéd az ezredessel. A jóhiszemű ezredes ezekben a képzelt beszélgetésekben általában félreérti a század gyakorlatozását. Olykor az egész peloton mibenléte homályos kissé előtte.
   „Mondja, kedves Potrien - kérdezi majd álmélkodva -, kik ezek az éltes mosónők katonaruhá­ban?...”
   Ilyenkor jótevőnk, Potrien őrmester, előre látja, hogy védelmünkre kel majd.
   „Ezek újoncok, mon commandant, de véletlenül kerültek ide, mert a háziorvosuk bebeszélte, hogy a Fort St. Thérèse-ben van a hülyék intézete...”
   Az ezredes ilyenkor (ahogy Potrien előre látja) sokáig gondolkozik, elnézi a ténfergő pelotont és azt proponálja, hogy bocsássák a szerencsétleneket a város rendelkezésére lóápolás vagy vakvezetés céljaira.
   De Potrienben van szív. Ígéri nekünk, hogy nem egyezik majd bele ebbe a csúfságba.
   „Ezt a szégyent ne hozzuk rájuk, mon commandant. Még egy ideig vesződöm velük, azután ne szenvedjenek tovább: halomra lövetem őket.”
   Az ezredest meghatja a katonáit védő őrmester atyai hangja, és azt mondja majd engedé­kenyen:
   „Hát ahogy gondolja, Potrien, csak ne sok golyót pazaroljanak rájuk. Kár az ólomért.”
   Ezt az őrmester belátja és elfogadja a szükségmegoldást: kiköti valamennyit a napra, és otthagyja, amíg meghalnak a lustaságtól. Ez olcsó és tanulságos lesz.
   Mialatt erről beszél, dübörögve menetelünk.