Rejtő Jenő: A fehér folt - Rejtő hangoskönyv-sorozat 4. / Galambos Péter előadásában / Hungarian Audio Book / MP3 CD 

ISBN: 9789630991469 / 978-9630991469

Made in Hungary  

LANGUAGE: HUNGARIAN / MAGYAR

• 150 x 207 mm, keménytábla-borító, 24 oldal
• 1db MP3 CD
• Teljes idő: 330 perc

A fehér folt-ban, e kettős regényben a jellegzetes Rejtői humorral drámai trópusi kalandok váltakoznak. Lilian, egy gátlástalan olajmilliomos elkényeztetett lánya, a családi veszekedés után Marokkó villanegyedéből egy Közép-afrikai gyarmati háborúig sodródik. Dorát, a legjobb barátnőjét, tévedésből Párizson és Stockholmon át Londonig követi a „világhírű” Samuel Bronson magándetektív, feje tetejére állítva a mit sem sejtő városok, valamint gyanútlan hölgyek és urak életét. Vajon mi áll a két ifjú hölgy megpróbáltatásainak hátterében? Kiderül a hangoskönyvből.

A keménytábla-borítós kiadványban a hangoskönyvet tartalmazó CD átlátszó tálcán helyezkedik el.
   A kötet 24 oldalán részlet olvasható Matuscsák Tamás Rejtő Jenő elveszett naplója című életregényéből. A mű úgy mutatja be Rejtő életének és korának eseményeit, mintha az író egyes szám első személyben vezetné naplóját kamaszkorától haláláig. A 20 kötetes sorozatban közreadott részletek időrendben tartalmazzák a Noran Libro Kiadónál 2016-ban megjelent mű szövegének túlnyomó részét.
   A második oldalon található QR-kód segítségével Ön ingyen letöltheti okostelefonjára vagy tabletjére a hangfelvétel alapjául szolgáló Rejtő-regényt elektronikus könyv formájában, a Magyar Elektronikus Könyvtárból.
   Egy oldalon a Quattrocento Kiadó által 2012-ben kiadott Rejtő lexikon szócikkeiből válogatott részletek mutatják be A fehér folt főbb szereplőit, az utolsó oldalon pedig a hangfelvétel részletes tartalomjegyzéke olvasható.
   (A hangfelvétel a Kossuth Kiadó és a Mojzer Kiadó által 2012-ben kiadott, öt és fél órás, mp3 formátumú hangoskönyv változatlan kiadása.)

Részlet a műből

„Londonba érve, gondoltam, elsősorban jól kialszom magam. Pihenés teszi rugalmassá a detektívet. A szobám kulcsával egyszersmind kábelt nyújtott felém a portás a következő szöveggel:
»Dora Cummings kézipoggyászát ismerőssel londoni szállítócégnek küldte stop londoni express helyett, utóbb megtudtam, hogy Svédországba utazott stop emberem sajnos nyomát vesztette stop állását is stop utasításáig is stockholmi irodámnál intézkedtem stop Poker.«
Egy pillanatig úgy álltam ott, mintha egy mesebeli kacsalábon forgó hallban lennék.
   - Menetrend! Térkép! - A portás joggal hitte, hogy megőrültem. Kedves leánya svungos érzelmeit megtanultam tisztelni, tudtam, hogy talán férjhez is ment. Ha még nem, az nála csak véletlen lehet, vagy szórakozottság. - Külön repülőgépet! Svédországba?!
   - Talán van éppen menetrendszerű járat, is - mondta a portás. - Hová tetszik menni Svédországban?
   - Mindenhová! - Szent Isten! Hová menjek Svédországban? Sir! Leányáról csak azt tudtam, hogy Svédországban tartózkodik. Viszont Svédország területe 448 973 négyzetkilométer (ebből a nagyobb tavakra 9078 négyzetkilométer esik.) Ilyen területen kellett megkeresni a leányát.
   - Merre indul - kérdeztem a portást - rendszeres repülőjárat Svédország felé!?
   A portás elővett egy könyvet, és elgondolkozva babrált undorító, formaszerű szakállában. Nem tudom, megfigyelte-e, Sir, hogy jobb hotelek portásai tipikus szőrzetet nevelnek az arcukon. Rövid tűnődés után a következő ajánlatai voltak számomra:
   - Utazzon, Sir, a 11 órás géppel, mondjuk, Harsprängetbe vagy Sjöffaletbe, ott vannak az északi nagy vízesések. De ilyenkor nagyon látogatják Dalarnát, ez jól megközelíthető a két óra húszas légipostagéppel, amely Malmö felé indul. De repülhet Ön, mondjuk, a németországi Sassnitzba, ennek kiváló összeköttetése van a szintén sokak által látogatott Trälleborggal. Aztán indul egy öt órakor Amszterdamon keresztül Helsinkibe.
   Így néztem ki. Így álltam ott egy északi nyelv kerékbe tört mássalhangzóinak áradatába kapaszkodva, és mindenütt feltételezhettem igen nagyra becsült, de általam abban az órában nem túlságosan magasztalt, tiszteletre méltó leányát. De a portás, akiben egy régen szunnyadozó hóhér találhatott végre lehetőséget, undok, brillantinos szakállát egy pillanatra sem bocsátva el ujjai közül, tudott még egy lehetőséget a hétfő hajnali speciális járattal Luleába, amelyet Riksgränsen városával villamosított vasútvonal köt össze.
   - Vagy pedig - mondta meleg pártfogással - figyelmébe ajánlom önnek Saltsjöbadent. - Itt dühbe gurultam:
   - Amit eddig mondott, az rendben van. De azonnal magyarázza meg, hogy ezt az utóbbi gyalázatosságot miért közölte?!
   - Uram - szólt meghatottan -, ezt a helyet annyi átutazó embernek ajánlottam, és még senki sem jött onnan vissza. Pedig szeretnék valakivel beszélni, aki már járt ott. Kollégáim szerint ilyen helység nincs, ez csak sajtóhiba.
   - Nem magyarázná meg nekem sürgősen, hogyan szállnak le az angol légiforgalom hárommotoros gépei egy sajtóhibára?
   - Uram - felelte -, a mi pilótáink olyan ügyesek.”