Pietrelcinai Pio atya by Harmath Károly / Agapé Ferences Nyomda és Könyvkiadó 1996 / Az életszentség nagymesterei 4. / Paperback / The life of Catholic priest Padre Pio

Paperback 1996

ISBN: 9789634580553  /  978-9634580553

ISBN-10: 9634580556

PAGES: 96

PUBLISHER: Agapé

LANGUAGE: HUNGARIAN / MAGYAR 

English Summary:

Padre Pio, also known as Saint Pio of Pietrelcina (Italian: Pio da Pietrelcina), (25 May 1887 – 23 September 1968), was an Italian friar, priest, stigmatist and mystic, now venerated as a saint in the Catholic Church. Born Francesco Forgione, he was given the name of Pius (Italian: Pio) when he joined the Order of Friars Minor Capuchin.

Padre Pio became famous for exhibiting stigmata for most of his life, thereby generating much interest and controversy. He was both beatified (1999) and canonized (2002) by Pope John Paul II.

The Sanctuary of Saint Pio of Pietrelcina is located in San Giovanni Rotondo, Province of Foggia, Italy.

Hungarian Description:

Francesco Forgione (Pietrelcina, 1887. május 25. – San Giovanni Rotondo, 1968. szeptember 23.) stigmatizált olasz római katolikus pap, kapucinus szerzetes. A Pio nevet a szerzetesrendben kapta. Pappá szentelése után Padre Pio (Pio atya) néven vált ismertté. Számos különleges esemény fűződik nevéhez. 1999-ben boldoggá, majd 2002-ben II. János Pál pápa szentté avatta.

Pietrelcina vallásos falu volt, ahol az év összes ünnepnapját megtartották, és a szenteket is nagy tisztelet övezte. Bár írástudatlanok voltak, Francesco szülei megjegyezték és gyakran meséltek gyermekeiknek bibliai történeteket. A család tagjai naponta jártak szentmisére, esténként imádkozták a rózsafüzért és Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe előtt három napos böjtöt tartottak. Úgy tartják, hogy Francesco gyermekkorától kezdve látta Jézust, Szűz Máriát és az őrzőangyalát, és beszélgetni is tudott velük, és amíg gyermek volt, meg volt róla győződve, hogy erre mások is képesek.

1903. január 6-án belépett a morconei kapucinusok közösségébe, ahol ugyanebben a hónapban öltötte föl a ferences habitust és kapta a Frater Pio (Pio testvér) nevet. Novícius korában állítólag gyakran érték támadások a Gonosztól, aki egy esetben egy vörös szemű, fekete kutya képében jelent meg egy éjszaka a cellájában.

A hat évig tartó teológiai tanulmányok megkezdése előtt, ökrös szekéren utazott Assisi Szent Ferenc szerzetesrendjébe. Három évvel később, 1907. január 27-én ünnepélyes fogadalmat tett. Tizenhét évesen hirtelen megbetegedett, rosszul érezte magát, étvágytalanságra, álmatlanságra, kimerültségre, ájulásra és szörnyű fejfájásra panaszkodott. Sűrűn hányt, csak tejet és sajtot tudott enni. Életrajzírói szerint ez idő alatt, a testi megbetegedéseivel egyidejűleg, megmagyarázhatatlan jelenség kezdődött. Történeteik szerint az ember hangokat hallhatott a szobájából éjjelenként – néha sikításokat és ordításokat. Imádság alatt Pio testvér eszméletlen volt, mintha ott se lett volna. Egyik szerzetestársa azt állítja, hogy egyszer látta extázisban a föld felett lebegni.

1905 júniusában Pio testvér egészsége annyira visszaesett, hogy elöljárói egy hegyi kolostorba küldték abban a reményben, hogy a levegőváltozás jó hatással lesz rá. Egészségi állapota rosszabb lett, ekkor az orvosok azt javasolták, hogy térjen vissza szülőfalujába. Egészségi állapota ott is rosszabbra fordult.

Tartalom / Contents: