Petőfi Sándor összes költeményei / Pytheas Könyvmanufaktúra - Tinta Könyvkiadó 2022 / Hardcover / All the poems of Sándor Petőfi - 1889 quality reprint / Hazai művészek rajzaival díszített Ötödik képes díszkiadás - A költő arczképével

Hardcover 2022

ISBN: 9786155741609  /  978-6155741609

ISBN-10: 6155741603

PAGES: 827

PUBLISHER: Pytheas / Tinta

LANGUAGE: Hungarian / Magyar

Hungarian Description:

1844.
János vitéz,
Tüzesen süt le a nyári nap sugára Az ég tetejéről a juhászbojtárra; Fölösleges dolog sütnie oly nagyon, A juhásznak úgy is nagy melege vagyon.
Szerelem tüze ég fiatal szivében, Úgy legelteti a nyájt a faluvégen ; Faluvégen nyája mig szerte legelész, O addig subáján a fűben heverész.
Tenger virág nyílik tarkán körülötte, De ő a virágra szemét nem vetette; Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak, Bámuló szemei oda tapadtanak.
De nem ám a patak csillámló habjára, Hanem a patakban egy szőke kis lyányra, A szőke kis lyánynak karcsú termetére, Szép hosszú hajára, gömbölyű keblére.
Kis leány szoknyája térdig föl van hajtva, Mivelhogy ruhákat mos a fris patakba'; Kilátszik a vizből két szép térdecskéje Kukoricza Jancsi gyönyörűségére.
Mert a pázsit fölött heverésző juhász Kukoricza Jancsi, ki is lehetne más ? Ki pedig a vizben a ruhát tisztázza, Iluska az, Jancsi szivének gyöngyháza.
» Szivemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája !« Kukoricza Jancsi így szólott hozzája: »Pillants ide, hiszen ezen a világon Csak te vagy én nekem minden mulatságom
Vesd reám sugarát kökényszemeidnek, Gyere ki a vizből, hadd öleljelek meg; Gyere ki a partra csak egy pillanatra, Rá csókolom lelkem piros ajakadra.«
»Tudod, Jancsi szivem, örömest kimennék, Ha a mosással oly igen nem sietnék; Sietek, mert máskép velem roszul bánnak, Mostoha gyermeke vagyok én anyámnak.«
Ezeket mondotta szőke szép Iluska, S a ruhákat egyre nagy serényen mosta. De a juhászbojtár fölkel subájáról, Közelebb megy hozzá, s csalogatva így szól:
»Gyere ki, galambom! gyere ki, gerliczém! A csókot, ölelést mindjárt elvégzem én; Aztán a mostohád sincs itt a közelben, Ne hagyd, hogy szeretőd halálra epedjen.«
Kicsalta a leányt édes beszédével, Átfogta derekát mind a két kezével, Megcsókolta száját nem egyszer, sem százszor, Ki mindeneket tud, az tudja csak, hányszor.

Mészöly Géza

Rauscher Lajos

About the Author:

Sándor Petőfi (Hungarian: [ˈʃaːndor ˈpɛtøːfi]; né Petrovics; Slovak: Alexander Petrovič; Serbian: Александар Петровић; 1 January 1823 – most likely 31 July 1849) was a Hungarian poet and liberal revolutionary. He is considered Hungary's national poet, and was one of the key figures of the Hungarian Revolution of 1848. He is the author of the Nemzeti dal (National Song), which is said to have inspired the revolution in the Kingdom of Hungary that grew into a war for independence from the Austrian Empire. It is most likely that he died in the Battle of Segesvár, one of the last battles of the war.

Petőfi Sándor (született Petrovics Sándor, Kiskőrös, 1823. január 1. – Fehéregyháza körül, 1849. július 31.) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és egyik legkiemelkedőbb alakja. Rövid élete alatt közel ezer verset írt magyarul, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra, és az ismertebbeket sok más nyelvre lefordították.

A tanulást tizennyolc esztendős korában abbahagyva színész lett, és ekkor kezdett verseket írni. 1844-től élt Pesten, majd 1846-tól baráti körével irodalmi társaságot szervezett. Fiatal kora ellenére ekkorra már országos ismertségre tett szert. A „márciusi ifjak” egyik vezetőjeként részt vett az 1848. március 15-i forradalomban, amelynek a szimbólumává vált. A 26 éves költő ezután a szabadságharc küzdelmeiben is részt vállalt. A történészek mai álláspontja szerint életét is áldozta a magyar szabadságért, hiszen 1849. július 31-én esett el a segesvári csatát követő fejvesztett menekülés közben, a honvédeket üldöző kozák ulánusok által elkövetett mészárlásban. Eltűnésének minden körülménye azonban még a mai napig sem tisztázódott.