Description
Pál Járdányi - Concertion for Violin and Orchestra / Vörösmarty Symphony / Concerto for Harp and Orchestra / Vivente e moriente - Preface / Hungaroton Classic Audio CD 2000
HCD31742
UPC 5991813174222 / ASIN: B000059Q9F / ASIN: B00005N6KS / ASIN: B01MFDDNA9
Járdányi: Concertino for Violin and Orchestra CD
MADE IN HUNGARY
TOTAL TIME: 76:45
Tracklist:
Concertino hegedűre és zenekarra / Concertino for Violin and Orchestra
- I. Andante sostenuto
- II. Vivace
Vörösmarty szimfónia öt részben / Vörösmarty Symphony in five Sections
- I. Hazádnak rendületlenül
- II. Virá és pillangó
- III. Hová merült el szép szemed világa
- IV. Harci dal
- V. A vén cigány
- Concerto hárfára é zenekarra / Concerto for Harp and Orchestra
Vivente e Moriente
- I. Vivente
- II. Moriente
- Előszó / Foreword
The back cover photo shows harpist Elisabetta Devescovi (Járdányi’s widow), Járdányi’s children Gergely and Zsófia (violinist), and conductor János Ács.
Zsófia Járdányi - violin
Elisabetta Devescovi - harp
Szent István Király Oratorio Choir
Szent István Király Symphony Orchestra
Conducted by János Ács
Járdányi Pál Vörösmarty-szimfóniája ugyanabból a zenei köznyelvből és zenetörténet-teremtő vágyból született, mint Sugár Hősi éneke; éppúgy manifesztálódik benne a romantika szelleme is. Egyrészt a programszimfónia műfaja, másrészt a par excellence romantikus hős, Vörösmarty alakja figyelmeztet arra, hogy ennek a műnek a 19. században kellett volna létrejönnie. Legfőbb mintája mindenképpen Liszt Faust- és Dante-szimfóniája, öttételességének legfontosabb előképét azonban Bartók Concertójában ismerjük fel. Járdányi műve is romantikus tablókra épül, csak itt az öt tétel alapjául Vörösmarty öt leghíresebb verse szolgál. Nehéz is eldönteni, vajon Járdányi kánonteremtő gesztussal válogatta-e ki a verseket, vagy választásával inkább a már létező kánonhoz kívánt igazodni.
Mindenesetre az öt költemény öt különböző romantikus karakternek, toposznak felel meg. A 1. tételhez (Hazádnak rendületlenül) pentatónia, számos büszke magyar ritmusképlet és egyéb verbunkos elem, valamint szabad fantáziaforma társul, a 2.-hoz (Virág és pillangó) pedig egy könnyed scherzo. A 3. tétel (Hová merült el szép szemed világa?) románca a liszti Faust-szimfónia Margit-tételének dallamosságát és a zenekarból kiemelkedő szólóhangszereket idézi fel. A 4. tétel (Harci dal) csataképében obligát trombitafanfár szól, s ennek ellenpontjaként nyugtalanul rohanó skálák sikoltanak fel. Az 5. tétel (A vén cigány) pedig újból az 1. verbunkos ritmusaihoz tér vissza, ehhez kapcsolódnak a siratás gesztusai: a sírás- és sóhajformulák, a kisszekundos hangpárok és a kromatikus csúszások.
A verbunkos elemek sohasem hivalkodnak a Vörösmarty-szimfóniában, inkább tompított, lefojtott alakban jelennek meg. Egyébként is úgy tűnik: Járdányi még a nagyromantikus szubjektivizmus kitörő gesztusaiban sem lép ki műve elé, hanem mindig, mindenkor valahol a háttérben marad. Talán az adott köznyelvvel vívott küzdelmeivel magyarázható mindez - nála sem a nyelv, sem az esztétika nem olyan magától értődő, mint Sugárnál.
A lemezen felhangzó többi kompozíció - a Hegedű-concertino, a Hárfaverseny, a Vivente e moriente és az Előszó egyaránt a Vörösmarty-szimfónia után keletkezett - még világosabban mutatja, hogy Járdányi belső konfliktusai a színfalak, vagyis pontosabban: a partitúra lapjai mögött rejtőznek. Különös módon mégis maguk a művek világítanak rá leginkább, mi is okozta e konfliktust. Járdányi e darabokban már egy másik zenei nyelvvel szembesül, s az foglalkoztatja, hogy a kettő - a régi és az új - közül melyiket válassza. Ezekben a kompozíciókban a bartóki-kodályi klasszicista vonások az új zenei kísérletekkel keverednek: a Concertino lassú-gyors részből álló rapszódiaformát követ, a Hárfaverseny számos allúziójával és karakterével Bartók 3. zongoraversenyét idézi, míg a Vivente e moriente a bartóki Két portré karakterizálására utal. De közben mégis felismerjük az új nyelv toposzait is: mindhárom darabban tizenkét hangból álló motívumok jelennek meg, s ez az egyébként sohasem dodekafon módon feldolgozott sor mindegyik műben az egyik legfontosabb jelentésréteget képviseli.
Járdányi komponálásmódja is átalakul, sőt mintha ezekből a darabokból sokkal többet lehetne megtudni arról, hogyan is gondolkodott a zeneszerzésről, mint a Vörösmarty-szimfóniából. E kompozíciók ugyanis arra világítanak rá, amit elfedtek a szimfónia hatalmas tablói. A belső, alkotói küzdelem lenyomataként értékelhetjük a Concertino 1. tételében a két téma harcát: a kvartokból-kvintekből épülő pentaton közeli első téma minduntalan a kromatikus alapgesztusra támaszkodó kisszekundos második témával szembesül. A tétel vége ugyan a pentaton témában oldódik fel, de ez semmiképpen sem jelentheti a végső megoldást: a 2. tétel Reihe-szerű képződménye érvényteleníti ezt a pozitív végkicsengést, és a tétel vége kíméletlen haláltáncba fordul át. Hasonló elvet követ a Vivente e moriente is, habár itt a két tételtípus fordított sorrendben és funkcióban jelenik meg. Az 1. tétel (Vivente) diszharmóniája a tremolók, kromatikus szakaszok alkalmazásában és a weberni szólisztikus zenekarkezelésben mutatkozik meg. Az élet nyugtalansága azonban a 2. tétel (Moriente) mahleri gyászindulójának harmonikus pentatóniájában oldódik fel: a halál szebb, mint az élet.
Járdányi a klasszikus formálási elveket is elutasítja: ez nemcsak az általa leggyakrabban alkalmazott kéttételes formák szabadságában mutatkozik meg, hanem a Hárfakoncert fantáziaszerű, szaggatott egytételességében is. A zeneszerző a különféle témákat egymás után helyezi el, mégpedig úgy, hogy a forma arányait ezeknek a témáknak a visszatérései teremtik meg. A visszatérések azonban nem szószerintiek: alakjuk éppúgy megváltozik, mint funkciójuk. Metamorfózison esnek át, és az átalakulás többnyire veszteséggel jár: a témák alakja eltorzul, s jelentőségük is elvész. A zenei folyamat itt is afelé törekszik, hogy pentatóniában, vagy legalábbis diatóniában oldódjon fel, de a dallamok és motívumok az értékvesztés következtében nem tudnak kibontakozni. Járdányi tudja, és halált megidéző műveivel világgá is kiáltja: önámítás álomképeket kergetnünk.
Nem tudjuk, hogy Járdányi utolsó, befejezetlenül maradt művével, a lemezen is felhangzó Előszóval pozitív választ kívánt-e adni az alkotói egzisztenciáját legmélyebben érintő kérdésekre. Vajon az Előszóban a megfutamodás bizonyítékát, vagy éppen ellenkezőleg, a korszerűtlenség tudatos vállalását kell látnunk? Mindenesetre nyilvánvaló, hogy Járdányi itt szembehelyezkedett az előző évek kísérleteivel, s egyértelműen a konszonancia, a diatónia és a melodikusság felé fordult. Ezért is játszik olyan nagy szerepet torzójában a sok unisono és a kodályi kórusművekből ismert számos madrigalizmus. Sőt mintha visszatérne az ötvenes évek heroizmusa is (talán ezért is merít újból Vörösmartyból), pedig az a nyelv és az az illúzió - s ezt Járdányi minden bizonnyal tisztán látta, mert látnia kellett - 1966-ban már nem volt megteremthető.
Elisabetta Devescovi, Járdányi Zsófia, Szent István Király Oratóriumkórus, Szent István Király Szimfonikus Zenekar, Ács János
Concertino hegedűre és zenekarra / Concertino for Violin and Orchestra
I. Andante sostenuto
II. Vivace
Vörösmarty szimfónia öt részben / Vörösmarty Symphony in five Sections
I. Hazádnak rendületlenül
II. Virág és pillangó
III. Hová merült el szép szemed világa
IV. Harci dal
V. A vén cigány
Concerto hárfára é zenekarra / Concerto for Harp and Orchestra
Vivente e Moriente
I. Vivente
II. Moriente
Előszó / Foreword
