Ómagyar Mária-siralom / Lamentations of Mary / Magyar Helikon 1976 / Illustrated by Szalay Lajos

PAPERBACK 1976

PAGES: 11

PUBLISHER: Magyar Helikon

LANGUAGE: OLD HUNGARIAN / ÓMAGYAR

Illusztrátorok:

Szalay Lajos

Borító tervezők:

Szántó Tibor

Kiadó:

Magyar Helikon

Kiadás éve:

1976

Kiadás helye:

Budapest

Nyomda:

Zrínyi Nyomda

Kötés típusa:

kemény papírkötés, kiadói borítóban

Nyelv:

magyar

Méret:

Szélesség: 15.00cm, Magasság: 17.00cm

Súly:

0.10kg

English Summary:

The Old Hungarian Lamentations of Mary (OHLM) (Hungarian: Ómagyar Mária-siralom) is the oldest extant Hungarian poem. It was copied in c. 1300 into a Latin codex, similarly to the first coherent Hungarian text, the Halotti beszéd (Funeral Oration), which was written between 1192 and 1195. Its text is a translation or adaptation of a version of the poem, or rather "sequence", that begins Planctus ante nescia and that was very widespread in medieval Europe. The speaker of the poem is the Blessed Virgin Mary as she laments the crucifixion of her Son, Jesus Christ while being at the side of His Cross on Calvary. As such the poem constitutes an element of Roman Catholic religious poetry. Its interpretation has been much discussed in Hungarian philology, and the meaning of some words and phrases remains disputed. Pais Dezső's interpretation is given herein, but it also relies on earlier relevant results.

Hungarian Summary:

Az Ómagyar Mária-siralom vagy Leuveni kódex egyike legkorábbi nyelvemlékeinknek, az első fennmaradt magyar nyelvű vers. A 13. században íródott egy latin vers átköltéseként, a latin nyelvű Leuveni kódex lapjaira. 1922-ben fedezték fel abban az anyagban, amit a Leuveni Katolikus Egyetem vásárolt egy müncheni könyvkereskedésben a németek által az első világháborúban elpusztított könyvtári anyag pótlására. Az értékes kódex 1982-ben került a magyar állam tulajdonába.

Szövegemlékről van szó, amely régi magyar írással készült, az eredeti mű szerzője feltehetőleg egy domonkos rendi szerzetes, Gotfrid, aki a párizsi Szent Viktor ágostonos kanonokrendi apátság helyettes házfőnöke volt, és a 12. században élt.

Az Ómagyar Mária-siralom magyar költője jól megérezte, hogy a latin sorok két ritmikai egységre oszlanak, és végig kétütemű sorfajban írta meg a maga költeményét. A magyar hangsúlyos ütemben a hangsúlytalan szótagok száma ekkor még kötetlen volt, ez nagyobb szabadságot, változatosabb sorok létrehozását tette lehetővé.