2009. november 9-e történelmi nap a magyarországi siketek életében: ezen a napon fogadta el a magyar Országgyűlés a 2009. évi CXXV. törvényt a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról. A törvény a siketek oktatását teljesen új alapokra helyezi azzal, hogy elismeri a jelnyelvet mint a siket közösség önálló, természetes nyelvét, és biztosítja a jelnyelv használatához, ápolásához és átörökítéséhez való jogot. „Kétszázhét évvel ezelőtt indult meg a siketek oktatása Magyarországon, ami a siket kultúra és -közösség alapjait jelentette. Ettől kezdve számtalan, az identitást és a szellemi fejlődést meghatározó mozzanat követte egymást, amely ma egy erős közösségben és egy új szemléletű pedagógia lehetőségében forrta ki magát. Ezek által lerombolhatjuk azt az egzisztenciális és a társadalmi hierarchia szabta korlátot, amely évtizedeken keresztül mérhetetlen súlyként nehezedett a siket és nagyothalló emberekre. Kihagyhatatlan elem ebben az új rendszerben az idegennyelv-oktatás megszervezése, amely reformjának pilléreit ez a könyv tartalmazza” – olvashatjuk dr. Kósa Ádám, a SINOSZ elnöke, európai parlamenti képviselő ajánlásában. A Nyelvtanulás két kézzel olvasója a magyarországi siket közösség, a magyar jelnyelv és az idegennyelv-tanulás törvényi hátterének tanulmányozása után az ELTE Angol Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén számos siket adatközlő segítségével folytatott kutatás eredményeibe nyerhet betekintést. A kutatás során szerzett ismeretek a nyelvtanulási motiváció, a tanulási tapasztalatok, a jelnyelv szerepe és a tanításban bevált módszerek tárgyalása mentén kapnak helyet a kötetben. Végül az esélyegyenlőség és -egyenlőtlenség szempontjából is górcső alá kerülnek a gyűjtött adatok, s a Szerző a jövőbeni célok és feladatok megfogalmazásával tovább tágítja a perspektívát.