Description
Mulasics László festőművész életműve / 2002 Rétegről-rétegre / From Layer to Layer / Editor: Molnár Éva / Hungarian Modern Painter 20th Century
Mulasics László (Szepetnek, 1954. október 12. – Feketebács, 2001. július 16.) magyar festő. 1980–1986 közt a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán tanult, mestere Blaski János volt. Mulasics László a 80-as, 90-es évek egyik legtöbbet kiállított magyar művésze, korai halála ellenére kimagaslóan gazdag életművet hagyott hátra, melyet a technikai kutatások, az anyag formaképző tulajdonságai határozzák meg.
HARDCOVER
Language: Hungarian and English!
Méret: 27 x 32 cm
Kiadó: NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG
írták: Bak Imre, Földényi F. László
Editor / szerk.: Molnár Éva
ford.: Losonci Gábor, Nemere Réka, Csorba Melinda
fotó: Sulyok Miklós, Juhász Imre, Kollányi Gyula
Megjelenés: Budapest: Molnár Éva, Fészek Galéria, 2002
Fizikai jellemzők: 335 pages: ill. ; 32 cm
Album
Megjegyzések: Bibliogr.: 331-335. p.
ISBN: 9634303080
Személynevek: Mulasics László (1954-2001) (festőművész)
Tárgyszavak: Művészettörténet, magyar Képzőművészet Festészet 20. század második fele
Művészete
Mulasics László pályája a 80-as évek derekán indul, első alkotásai az új festészet nemzetközi irányvonalába sorolható, heves gesztusok által meghatározott, vastag festékrétegbe ágyazott figurális kompozíciók voltak. 1986-ban éles váltással elhagyja a figuralitást, megkezdődik a geometria térhódítása és sokrétű anyagkísérletei 1987-ben elvezetik az ókori viasztechnikához, az enkausztikához. A felhevített viasszal való alkotás az idők folyamán összeforr nevével, mesterévé válik. A 80-as évek pszeudo térképeit, alaprajzait, archaikus építményeit (Közös titok súlya, Váratlan fordulat, Néma Falak) a 90-es években felváltják a művészettörténeti idézetek – vadászkutyák, griffek -, fizikai ábrák, csillagászati eszközök és diagramok. A 90-es évek második felének motívumkezelése a Pattern and Decoration örökségét hordozza, míg a képeken feltűnő írások, elméleti kutatások a konceptuális művészet felé közelítenek. Az utolsó évek élénk színei, az új életre kelt növényi ornamentika, vegyítve a tudományos ábrákkal vagy geometrikusabb struktúrákkal, egy újabb korszak indulásának jeleit mutatják, mely kettétörik a művész korai halálával.
Enkausztika
Az enkausztika a porfestékkel és terpentinnel kevert, felhevített, folyékony viasszal való festés technikája. 1987-től jelenti Mulasics László képeinek az alapját. Az ókori technika, melynek legismertebb emlékei a hellenizmus korából való egyiptomi múmiaportrék, a Kr. e. 2. század és Kr. u. 4. század közötti fénykora után évszázadokra feledésbe merül. A 19. és a 20. században olyan művészek tesznek kísérletet felélesztésére, mint Arnold Böcklin, James Ensor, Paul Klee vagy Jasper Johns. A viasz sajátos anyagszerűségének köszönhetően a dologi világ tárgyai átlényegülnek, a hol fröcskölt, hol spachtlival elsimított, rétegekben felvitt viasz megfoghatatlanná teszi a benne megjelenő motívumokat. Az anyag kézműves volta hozzájárul Mulasics archaizáló, mítoszt idéző hangjához, mely első korszakát jellemzi a 90-es évek elejéig.