Description
Miklós Perényi cello DVD 2005 J.S. Bah - 6 suites for cello solo BWV 1007-1012 / Musical director: András Wilheim / Hungaroton Records HDVD32421
UPC /EAN 5991813242150
MADE IN EU
REGION 0 PAL DVD (All regions)
Audio: Dolby Digital 2.0
Languages and subtitles: English, Hungarian, German, French
Total Runtime: 152 minutes
!!! CONDITION of this DVD is USED VERY GOOD !!!
Perényi Miklós - cselló / cello
1 G-dúr szvit / Suite No.1 in G major BWV 1007
2 d-moll szvit / Suite No.2 in D minor BWV 1008
3 C-dúr szvit / Suite No.3 in C major BWV 1009
4 Esz-dúr szvit / Suite No.4 in E flat major BWV 1010
5 c-moll szvit / Suite No.5 in C minor BWV 1011
6 D-dúr szvit / Suite No.6 in D major BWV 1012
English Description:
Johann Sebastian Bach(31 March [O.S. 21 March] 1685 – 28 July 1750) was a German composer and musician of the Baroque period. He is known for instrumental compositions such as the Brandenburg Concertos and the Goldberg Variations, and for vocal music such as the St Matthew Passion and the Mass in B minor. Since the 19th-century Bach Revival, he has been generally regarded as one of the greatest composers of all time.Bach was born in 1685 in Eisenach, in the duchy of Saxe-Eisenach, into an extensive musical family. His father, Johann Ambrosius Bach, was the director of the town musicians, and all of his uncles were professional musicians. His father probably taught him to play the violin and harpsichord, and his brother Johann Christoph Bach taught him the clavichord and exposed him to much of the contemporary music.[5] Apparently on his own initiative, Bach attended St. Michael's School in Lüneburg for two years. After graduating, he held several musical posts across Germany, including Kapellmeister (director of music) to Leopold, Prince of Anhalt-Köthen, and Thomaskantor in Leipzig, a position of music director at the main Lutheran churches and educator at the Thomasschule. He received the title of "Royal Court Composer" from Augustus III in 1736.[6][7] Bach's health and vision declined in 1749, and he died on 28 July 1750.
Miklós Perényi (born 5 January 1948) is a Hungarian cellist. He was born in Budapest into a musical family and studied at the Ferenc Liszt Academy of Music in Budapest with Ede Banda and Enrico Mainardi. He continued his studies at the Accademia Santa Cecilia, graduating in 1962. In 1963 he won a prize at the Pablo Casals International Violoncello Competition in Budapest.In 1965 and 1966 he studied with Pablo Casals in Zermatt and Puerto Rico and afterward performed at Marlboro Festival for four consecutive years. In 1974 he became a lecturer and in 1980 a professor at the Ferenc Liszt Academy of Music, but while teaching continued to perform internationally.[3] He has been a regular guest of the Theatre de la Ville in Paris for solo works and chamber music performances.
Editor: Lívia Fürth
Musical director: András Wilheim
Sound Engineer: János Fekete, Szilveszter Harangozó, István Petneházi
Production designer: Lajos Jánosa
Cameraman: Zsolt Almási, Péter Gavajda, Gergely Czigány
Chief cameraman: Gábor Ágoston, Gábor Reich
Director: György Hajdu
DVD editor: Enikő Gyenge
Cover Photo: Andrea Felvégi
Design: Miklós Juhász
HUNGARIAN DESCRIPTION:
Johann Sebastian Bach barokk zeneszerző, orgonista, hegedűművész, a zenetörténet egyik legnagyobb egyénisége, a protestáns egyházi zene kiemelkedő képviselője. A 17. század elejéig visszavezethető Bach dinasztia legjelentősebb alakja volt. Eisenachban született, itt tanult meg zenélni, kezdetben apjától, majd árvaságra jutva bátyjától, Johann Christophtól. 1700-ban, a lüneburgi tanulmányai alatt ismerkedett meg behatóan az orgonával, amelynek csakhamar virtuóz ismerője lett. Előbb a weimari zenekarban játszott, majd az arnstadti templom orgonistája lett. 1707-ben Mühlhausenben vállalt orgonista állást.
A következő évben ismét a weimari udvarba került, ezúttal orgonista és kamaramuzsikusi minőségben. 1717-ben elhagyta Weimart és a kötheni herceg szolgálatába állt. Itt írta kamara- és versenyműveinek jelentős részét. 1723-ban, a zenerajongó kötheni herceg halála után Bach megpályázta és elnyerte a lipcsei Tamás-templom kántori állását. Életének utolsó negyed századában az iskolai és templomi tevékenysége mellett rengeteget komponált és elvállalta a Collegium Musicum igazgatását is.
Bach hatása felmérhetetlen az európai zenekultúrára. Művei mély intellektuális tartalmuk és tanító jellegük miatt zeneszerzők nemzedékeire hatottak. Bach művészetében a barokk hangszeres polifónia fejlődésének csúcspontjára érkezett. E stílus legfontosabb műfaja, a fúga általa nyerte el a legtökéletesebb és legkoncentráltabb kifejezőerejét. Munkássága jórészét a vallásos tárgyú kompozíciók alkotják, amelyek alapja a protestáns korál. Művészete a barokk kor zenei törekvéseinek hatalmas összefoglalása
Bach zenéjét mindenekelőtt hangnemi sokszínűsége különbözteti meg a kortársaitól. Míg azok többsége alávetette magát a meglévő szabályoknak, Bach maga alkotta a szabályokat. Már ifjúkorában is buzgón tanulmányozta a zenében rejlő harmóniai lehetőségeket. A hallgatói nem voltak hozzászokva ehhez a merészséghez. Arnstadtban a huszonegy éves Bachot azért marasztalták el, mert „több furcsa variációt mutatott be a korálra, ezekbe különös hangzásokat kevert, és ezzel összezavarta a gyülekezetet”. Ahogy idősebb lett, mind hangsúlyozottabbá vált a harmóniai újítókedve. Bach az elődeitől örökölt formákat folyamatosan bővítette, finomította, és tökéletesítette. Ő fejlesztette ki a zongoraversenyt.
Szóló vonós hangszerekre írott zenéjének ötletgazdagsága, sokrétűsége és nehézségi foka máig fölülmúlhatatlan. Életműve a klasszikus zene egyik fejlődési irányának végső differenciálódása és egyben lezárása. Gyökerei visszanyúlnak a németalföldi mesterek polifóniájába, Girolamo Frescobaldi orgonazenéjébe és a 17. századi német orgonamesterek korálfeldolgozó művészetébe. Mindezt egybeolvasztotta saját korának új olasz formáival és francia ízlésével. Melodikája szervesen épül a lutheránus korál hagyományaira, de ennek a modális részét már az új dúr- és moll-zene szellemében alakította át és ennek megfelelően harmonizálta. Melodikus invenciójában a szűkített és bővített hangköz-lépések csakúgy affektus-hordozók, mint ezeknek a hangközöknek akkordos megszólalásában. Harmóniavilága a terckiépítésű hármas- és négyeshangzatoknak és ezek alterációinak olyan gazdag készletét használja fel, amit vele egyidőben Rameau szedett rendbe. Akkordfűzésében többnyire a harmóniák funkciós vonzása érvényesül. Modulálásában minden rendelkezésére álló eszközzel élt, amit a tizenkétfokú, egyenletesen temperált hangrendszer nyújt.
Bach jelentőset alkotott a temperált hangrendszer alkalmazása terén, a Wohltemperiertes Klavier című munkájában. Bach korában a középhangos temperálás volt a használatos, ami azt jelentette, hogy megközelítőleg azonos magasságú félhangokat használtak. A gond az volt, hogy hogyan rendezzék el úgy az oktávon belül a hangokat, hogy a skála egyes hangjai kiegyenlített harmóniai sort alkossanak. Középhangos temperálás esetén egy hangnemen belül ez megoldható volt, de ami jó volt, például, C-dúrban, az nem volt jó f-mollban. Bach rendszerében tetszőlegessé vált az egyes hangnemek közötti átmenet és a tizenkét hang bármelyike alaphangként szolgálhatott.