Magyarország a rendszerváltáskor számos kapitalizmusmodell közül választhatott volna. Ezzel szemben egy sehol nem létező, absztrakt tankönyvi modell alapján épített ki neoliberális kapitalizmust. Ennek következtében nem jött létre érdemi tanult, független középosztály, amely képes lett volna a demokráciát működtetni, fenntartani. A külföldi működőtőke-függő felzárkózási modell kudarca, a humántőke képző alrendszerek (oktatás, egészségügy, szociálpolitika) gyenge szakpolitikai kapacitása és alulfinanszírozottsága miatt nem alakult ki elégséges foglalkoztatási arány, magas hozzáadott értékű, jól fizetett munkahelyek sora. A demokratikus viták demagógiába, kölcsönös démonizálásba, korrupciós cunamiba fordultak. Pogátsa Zoltán könyvében bemutatja, hogy a kulturális túldetermináltság alibijét félretéve, a rendkívül sikeres skandináv modell intézményei lennének azok, amelyek még ma is lehetővé tennék a tényleges felzárkózást.