Magyar Szólások és Közmondások by O. Nagy Gábor / Nearly 20.000 Hungarian proverbs and sayings / Akkord / Hardcover

Hardcover 2019

ISBN-10: 9632521250

ISBN: 9789632521251 / 978-9632521251

PAGES: 863

PUBLISHER: Akkord

LANGUAGE: Hungarian / Magyar

Hungarian Summary:

O. Nagy Gábor mintegy húszezer magyar szólást és közmondást felölelő gyűjteménye az eddigi legteljesebb ilyen jellegű munka. Tarka változatosságban tárja az olvasó elé anyanyelvünk legszínesebb, legjellemzőbb ékességeit. E gyűjtemény az élő stílus elemeinek szinte kimeríthetetlen kincsesbányája, de egyben a múltat idéző és inkább csak történeti értékük miatt becses adatoknak gazdag tárháza is. Százával, sőt ezrével akadnak benne rendkívül találó megfigyelésekből és költői erejű, gazdag képzeletből született nyelvi képek, merész és szemléletes hasonlatok, az embereket és a világ dolgait lényegükben megragadó jellemzések, szellemes ötletek, bölcs tanácsok, intelmek és évszázados vagy olykor évezredes múltjuk ellenére is igaz életelvek. Ezeken kívül azonban találhatunk benne a mai ember számára már homályos célzásokat, naiv, olykor gyerekes nyelvi tréfákat, túlságosan is szókimondó gúnyolódásokat, egy ideig divatos, majd elfelejtett bemondásszerű fordulatokat és a társadalmi fejlődés során túlhaladott, időszerűtlenné vált nézeteket, tévesnek bizonyult megállapításokat is.

A magyar szólások és közmondások az eddigi legteljesebb ilyen jellegű munka: minden szólás és közmondás pontos jelentését közli és egyben a stilisztikai minősítését is megadja.

English Summary:

Gábor O. Nagy's collection of some twenty thousand Hungarian proverbs and proverbs is the most complete work of its kind to date. In a colorful variety, he presents to the reader the most colorful and characteristic ornaments of the Hungarian language.

About the Author:

O. Nagy Gábor (teljes családneve Otrokocsi Nagy; Debrecen, 1915. június 6. – Budapest, 1973. május 4.) magyar nyelvész, tanár, a nyelvtudományok kandidátusa (1966). Főleg frazeológiai kutatásai, szólásmagyarázatai, szótörténeti tárgyú cikkei, valamint a szótárírás és a jelentéstan elméleti kérdéseit taglaló tanulmányai jelentősek. A debreceni egyetem magyar–német szakán 1937-ben doktorált, középiskolai tanári oklevelet szerzett (1938). 1939-ben kinevezték a debreceni egyetem magyar irodalomtörténeti intézetébe fizetés nélküli tanársegédnek. 1940 tavaszától másfél éven át Hódmezővásárhelyen, majd a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában tanított. 1952. áprilisától haláláig az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársaként, illetve osztályvezetőjeként dolgozott. 1968-ban három hónapig vendégelőadó volt a göttingai egyetemen.