Magyar misszionásriusok. A verbiták magyarországi történet, Révész Éva-Tóth Zoltán SVD-Khalil Bernadett, METEM-HEH, 2011

ISBN: 9789639662568 / 978-9639662568
ISSN: 1217-2669

228 oldal

Rövid leírás:

A ​verbita szerzetesrendet az 1870-es években alapította Szent Arnold Janssen (1837- 1909) német paptanár. A rend 1916-ban jelent meg Magyarországon, s később Máriakéménden, Budatétényben, Kőszegen és Kiskunfélegyházán is volt háza. A magyar provinciát 1929-ben szervezték meg. Amikor a verbita rendet – a többi szerzetesrenddel együtt – 1950-ben feloszlatták, a rendtartomány taglétszáma meghaladta az ötven főt. 1990-ben, már a rendszerváltás után, kezdhették meg ismét magyarországi munkájukat a verbiták. Ezen könyv létrejöttében óriási szerep jutott Révész Évának, a Szegedi Tudomány- egyetem Történeti Intézete munkatársának (aki a verbiták történetét több mint tíz éve kutatja). Fáradhatatlanul gyűjtötte az Isteni Ige Társaságának magyarországi históriájára vonatkozó dokumentumokat, fényképeket és visszaemlékezéseket. Khalil Bernadett a rend tagjainak az államszocializmus korszakában megélt üldöztetését kutatta levéltári dokumentumok és visszaemlékezések alapján. Alapkutatásait az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában végezte, de számos (egykori) verbita visszaemlékezésének rögzítésével és közlésével alkalmazta az oral history módszertanát is. Tóth Zoltán verbita szerzetes a rendtagoknak az 1950. évi föloszlatás utáni helyzetéről és az államszocializmus alatti tevékenységéről szóló fejezetek elkészítésében, valamint a kötetet kiegészítő kép- és forrásanyag föltárásában és sajtó alá rendezésében vett részt. A kötet egészét monografikus igény jellemzi. A szerzők igyekeztek mindent föltárni és bemutatni a rend magyarországi megtelepedésének körülményeitől az 1950. évi feloszlatáson keresztül az újraszervezés időszakáig. A könyvben megfogalmazottak – köztük számos új tudományos eredmény – sokszínű és széles forrásbázisra alapozottak, hiszen a kötet munkatársai a levéltárakban őrzött dokumentumok mellett korabeli sajtótermékeket is felhasználtak, valamint éltek az oral history módszerével is, s az idősebb rendtagok – akik közül a beszélgetések készülte óta többen elhunytak – visszaemlékezéseit is beépítették a kötetbe.