• Chorus – Schola Hungarica
• Engineer [Recording Engineer] – István Berényi
• Liner Notes – Benjámin Rajeczky
• Photography By [Photos] – Károly Szelényi
• Producer [Recording Producer] – Zoltán Hézser

Gregorián énekek a magyar középkorból.

Előadó:
Schola Hungarica
Dobszay László (karnagy)
Szendrei Janka (karnagy)

A nagyheti liturgia a középkor dramatizáló hajlamának legkiemelkedőbb alkalmait adta, amikor egy héten át Krisztus szenvedésének történetét jelenítette meg, a jeruzsálemi bevonulástól a feltámadásig.
A Gloria, laus et honor refrénes virágvasárnapi himnusz a megnyitás klasszikus dallamát idézi; a 2-6. számú darabok a nagycsütörtöki szertartás részei. Ezekből az első három a zsolozsma drámai színeződését példázza: a három napon át megismétlődő lamentáció (Jeremiás siralma) mindig új dallammal idézi az ószövetségi népi siratóéneket. Ennek népszerűségét tanúsítja a napjainkig élő népnyelvű ének, mely átvette a középkori Officium-ból az In monte Oliveti responzóriumot is. A zsolozsmavégi Benedictus-antifona (Traditor autem) után következő szokásos Kyrie ezekben a napokban gyermek- és férfihangok felelgető formájában, ünnepélyes litániázó dallamon jelenik meg (Kyrie puerorum). A nap kiemelkedő eseményéből, a lábmosás szertartásából a szentgalleni Ratpert híres himnuszát (Tellus ac aethra iubilent), majd a nem kevésbé neves Ante diem festum-antifonát halljuk; az ennek végszavára (caput) énekelt zárómelizma jelenik meg a zenetörténetben annyit emlegetett "Caput" misék témájában. Az utolsó szám Jézus búcsúbeszédének recitálása lectio (olvasmány)-tónusban.
A nagypénteki szertartások kiemelkedő fejezetéhez, a kereszt előtti hódolathoz tartozó hatalmas dallamanyagból csak a püspök tiszteletadása alatt énekelt Dum fabricator mundi-antifonát mutatjuk be drámai tartalma kedvéért. Az első két szám (9, 10) az Officium-ból való. A lamentáció új dallama után figyelemre méltó a Vadis propitiator reszponzórium: különleges formájú Mária-siralom, mely valószínűleg bizánci eredetű, és a milánói körzetből ismerős, különben Európában ritka. Nagyra értékelendő benne a lírai bensőség és liturgikus formai kötöttség tökéletes egyensúlya. Nyilván hazai zenészek tudását dicséri a közölt János-passió-részlet; az Európában különben is csak elvétve jelentkező "moll"-dallamok közül kiemelkedik a hangrégiók hatásos kihasználásával. A magyar protestáns hagyomány a XVIII. századig megőrizte. Az utolsó lamentáció: Jeremiás könyörgése (Oratorio Ieremiae prophetae) Európa-szerte különlegesen ünnepélyes dallamot kapott; a Recessit pastor noster responzóriummal együtt már a nagyszombati zsolozsmához tartozik.
Rajeczky Benjamin