Lukács György a 20. század egyik meghatározó filozófusa, esztétája volt. A magyar filozófia történetében azzal emelkedik mindenki fölé, hogy ő nem csupán befogadta a nemzetközi filozófiai szakirodalom eredményeit és továbbfejlesztette azokat, hanem tudományos teljesítményével, felkészültségével, széleskörű tájékozottságával, fogalomalkotó és magas absztrakciós szintjével képes volt vissza is hatni a nemzetközi filozófiai gondolkodásra, képes volt befolyásolni annak 20. századi irányát. Ha műveit érdekmentesen, csak a szövegek filozófiai, esztétikai, kulturális tartalmára tekintettel a hermeneutika eszközeivel vizsgáljuk, ma is evidens, hogy nemzetközi mércével mérve is jelentős magyar és európai léptékű gondolkodóról van szó. Bírálói minden korban sokan voltak. Lukács mégis jelentős és önálló filozófiát kidolgozó teoretikusa volt a 20. századnak, aki nélkül sok eszmei, filozófiai és esztétikai jelenség, vita és párbeszéd meg sem érthető a korból.