• Baritone Vocals – Ákos Ambrus
• Bass Vocals – Peter Cser
• Conductor – János Dobra
• Contralto Vocals – Martá Lukin
• Harp – Éva Maros
• Orchestra – Magyar Virtuózok Kamarazenekar
• Piano – Dénes Várjon, Ilona Prunyi
• Soprano Vocals – Horváth Mária
• Vocals – Tomkins Vocal Ensemble

• Barcode: 5 991813 142429
• Other (SPARS Code): DDD

A Via crucis (Les 14 stations de la Croix pour choeur et soll, avec accompagnement d'orgue [ou pianoforte] – A kereszt útjának 14 állomása, kórusra és szólistákra, orgona- [vagy zongora-] kísérettel) Liszt Ferenc 1879-ben befejezett passiója. Műjegyzékszáma: S.53. Liszt életében nem adták elő, nem is adták ki, bemutatója 1929-ben volt Budapesten, Harmat Artúr vezényletével.

Liszt Ferenc már 1873-ban foglalkozott a keresztút témájának feldolgozásával, majd 1876–1877-ben vázlatokat is készített hozzá. Szövegét a Bibliából, két középkori latin himnuszból és két német evangélikus korálból Carolyne zu Sayn-Wittgenstein állította össze. A tényleges komponáláshoz 1878-ban, Tivoliban, a Villa d’Estében fogott hozzá, és a munkával gyorsan haladt, amint erről Olga von Meyendorffnak 1878 szeptemberében írt levelében beszámolt. Október 23-án már azt írta, hogy a Via crucis már majdnem kész, és nagyon mélyen érintette a témával való foglalkozás. A befejezés átcsúszott a következő év elejére, amit az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött kézirat is bizonyít.

A 68 éves zeneszerző először a négykezes változatot akarta kiadni, Dürer passió-metszeteivel a címlapon, de a kiadók nem mutattak érdeklődést iránta. A Via crucist 1884-ben, néhány más munkájával (Septem Sacramenta, Rosario, Sicut cedrus motetta) együtt a Pustet kiadónak ajánlotta fel levélben, megemlítve, hogy a honorárium mellékes, mert ez számára szívügy. A kiadó visszautasította, mert a művek „túl világiak”, természetesen nem erről volt szó, egyszerűen nem láttak benne kellő anyagi hasznot. A művet végül Liszt életében nem is adták ki, halála után ötven évvel jelent meg az első összkiadásban.

A Via crucist nem is mutatták be Liszt életében, először 1929 nagypéntekén adták elő a budapesti Belvárosi plébánián, Harmat Artúr dirigálásával.

A Via crucis az idős mester egységessé érett, tervszerű és tömör alkotása (alig több fél óránál), felépítése szervesen összefüggő, az eszközei lényegre törőek és meglepően modernek. Tizenöt tételes mű, bevezetésből és Krisztus szenvedéstörténetének tizennégy stációjából áll (a tételek rövidek, pár percesek). Testo nincs, helyette a férfikart használja, a híveket vegyes-, illetve női kar képviseli, a basszus szólista Pilátust, a bariton Jézust személyesíti meg, a mezzoszoprán egy névtelen asszony a népből.

A mű tételei több tematikus szállal kapcsolódnak egymáshoz. Az egyik ilyen zenei téma Krisztus kínjainak jelképe (ennek megfelelően a bevezetésen kívül minden tételben előfordul), egy bachi jellegű témamag (Liszt egy alkalommal a b-a-c-h hangokat is felidézi). A másik többször, több tételben visszatérő téma a szenvedésében az égre felnéző Krisztust jelképezi, a Vexilla regis gregorián himnusz részlete. A harmadik téma Liszt által már a Krisztus-oratóriumban is feldolgozott Stabat mater szekvencia. A Via crucisban Liszt döbbenetesen moden harmóniai megoldásokat alkalmazott: a tonalitást szétfeszítve alkalmazza a tizenkétfokú kromatikus hangrendszer teljes hangkészletét, alkalmazza az oktávot hat egyenlő nagyszekundra osztó egészhangú skálát, a két bővített szekundot tartalmazó magyar (vagy cigány) moll hangjait, olyan hangközszűkítő-tágító megoldásokat, ami majd Bartókra lesz jellemző.
Liszt az egyes tételeknek francia címet adott. A magyar szövegrészletek Lengyel Jenő fordításai.

Első kiadás

Tomkins Vocal Ensemble (Budapest)
Várjon Dénes, Prunyi Ilona - pianos
Karasszon Dezső - organ
Markos Éva - harp
Winds of the Budapest Symphony Orchestra
conducted by Dobra János

LISZT FERENC:

VIA CRUCIS S. 583 A keresztút 14 állomása / The 14 Stations of the Cross
Szólóhangokra, kórusra és zongorára négykézre /
for solo voices, chorus and piano duet
(Közreadja / Edited by Imre Mezõ)

1. Vexilla regis (3´57") Királyi zászló / Abroad the royal banners
2. I. Jézust halálra ítélik / Jesus is condemned to death (1´14")
3. II. Jézus felveszi a keresztjét / Jesus bears his cross (1´49")
4. III. Jézus elõször esik el / Jesus falls the first time (1´22")
5. IV. Jézus találkozik Szûz Máriával / Jesus meets his holy mother (1´57")
6. V. Cyrénei Simon vállára veszi Jézus keresztjét / Simon of Cyrene helps Jesus carry the cross (2´31")
7. VI. Szent Veronika / Saint Veronica (2´19")
8. VII. Jézus másodszor esik el / Jesus falls the second time (1´22")
9. VIII. Jeruzsálemi asszonyok / The women of Jerusalem (2´14")
10. IX. Jézus harmadszor esik el / Jesus falls the third times (1´22")
11. X. Jézust megfosztják ruháitól / Jesus is stripped of his garments (1´22")
12. XI. Jézust keresztre feszítik / Jesus is nailed to the cross (0´47")
13 XII. Jézus meghal a kereszten / Jesus dies on the cross (6´34")
14. XIII. Jézus testét leveszik a keresztről /
Jesus is taken down from the cross (3´25")
15. XIV. Jézus testét sírba teszik / Jesus is laid in the sepulchre (4´33")

Gabriel Fauré (Pamiers, 1845. május 12. – Párizs, 1924. november 4.) francia zeneszerző. Claude Debussy mellett a 20. század első évtizedeinek egyik legnagyobb francia zeneszerzője volt. Elsősorban zongoradarabjai maradandóak. Stílusa a klasszicizmustól a romantikáig terjedt. Toussaint-Honoré Fauré és Marie-Antoinette-Hélène Lalène-Laprade gyermekeként jött a világra. Szülei kicsiny korában egy dajkánál helyezték el, majd 9 éves korától Saint-Saëns tanítványa volt a l'École Niedermeyer de Paris-ban, majd a párizsi église de la Madeleine orgonistája lett. Ezt követően a párizsi Konzervatórium (Conservatoire national supérieur de musique et de danse de Paris) igazgatója volt 1905 és 1920 között. Támogatta a fiatal zenészgenerációt, különösen a Hatok (Les Six) csoportját.

75 éves korában, 1920-ban vonult nyugállományba a konzervatóriumban. Ugyanebben az évben megkapta a Becsületrend nagykeresztjét (la Grand-Croix de la Légion d’Honneur), amellyel zenészt ritkán tüntetnek ki. Egészsége megrendült, részben erős dohányzása miatt. Gabriel Fauré tüdőgyulladásban halt meg Párizsban 1924-ben. A gyászünnepség a l'Église de la Madeleine-ben volt. Hamvai a Passy-i temetőben (Cimetière de Passy) pihennek, Párizsban.

GABRIEL FAURÉ

REQUIEM Op. 48
szopránra, baritonra, kórusra, zenekarra s orgonára /
for soprano, baritone, chorus, orchestra and organ

16. Introit et Kyrie (6´32")
17. Offertoire (6´30")
18. Sanctus (3´29")
19. Pie Jesu (3´21")
20. Agnus Dei (5´18")
21. Libera me (4´47")
22. In Paradisum (3´33")