Carlo Carretto Levelek a sivatagból című könyve most jelenik meg először magyarul. A természet sivatagjának magányában átelmélkedett kérdések zajos világunkban önvizsgálatra késztetnek bennünket. Carretto többször visszatér az elmulasztott jótett nyugtalanító érzésére, mely a lélek purgatóriumi szenvedése, mert már „nem teheti meg azt, amit korábban megtehetett volna, és meg kellett volna tennie", de nem tette meg. Minket is szembesít elszalasztott lehetőségeinkkel, önzésünkkel és az isteni mércével: a szeretet alapján ítéltetünk meg, amely nem farizeusi („Istenem..., nem vagyok olyan, mint a többi ember..Lk 18,11), hanem krisztusi („Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja oda barátaiért"; Jn 15,13). Időnként nekünk is el kell vonulni „pusztai magányunkba", hogy a csöndben, amelynek eltávolításán oly szorgalmasan dolgozik a világ, Istennel lehessünk.