A ​József-hegyen a nyolcvanas évek elején két lakótelepet kezdtek el építeni. 1984 január végén az egyik épület alapozásakor egy gömbfülkét találtak az építtetők. A hideg időben a feltételezett barlangból páraoszlop emelkedett a magasba. A budapesti barlangászok közül több tucatnyian kezdtek dolgozni a helyszínen, de sokáig nem találtak semmi említésre méltót. Számuk gyorsan fogyott, egy hét múlva már csak a Rózsadombi Kinizsi SE tagjai folytatták a kutatást Adamkó Péter és Leél-Őssy Szabolcs kutatásvezetők irányításával. A 10 fős csapat két hónapos kemény munka után, április 2-án ért le mintegy 30 méter mélyre, elérve a járatrendszer legmagasabb pontját. Az év végére már mintegy két kilométernyi járatot sikerült felfedezniük. A rákövetkező két évben 4 kilométer fölé nőtt az ismert járatok hossza. 1986 után, 10 év alatt 5,5 km-es lett a barlang, de a kutatók még további 10–12 km-nyi potenciális járatot feltételeznek.

A kutatásvezetők munkája a könyv, amely átfogó leírást ad a barlang felfedezéséről, tektonikai adottságáról, geomorfológiai jellegzetességeiről, izgalmas túraútvonalairól.