Kövér Lajos színre lép - Lackfi János / Illusztrálta Molnár Jacqueline / Colorful Hungarian Tale Book For Children

Kövér Lajos olyan kövér ember volt, hogy akkora karosszék kellett neki, mint egy hajó. És olyan kövér, hogy akkora ágyban fért csak el, mint egy repülő. És olyan kövér, hogy nem ehetett kisebb asztalról, mint egy ház. Az utcát, ahol lakott, róla nevezték el. Mégpedig azért, mert szinte az egész utcában nem élt senki más, csak ő, Kövér Lajos.
Egy barátja viselt rá gondot, Sovány Lacinak hívták. Csak hát a barátkozásért sajnos senki sem ad fizetést, pedig jobb lenne, ha adnának, mert akkor az emberek többet barátkoznának. Igaz persze, hogy a pénzért barátkozásban nincs is sok köszönet, mert az általában addig tart csak, amíg a pénz, vagyis semeddig se, hiszen a pénz gyorsabban elgurul, mint egy sportkocsi.
A történetben aztán előkerül egy csomó nemzetközi hírű súlyemelő, egy csomó lepotyogott kőműves, egy csomó óriás méretű tarka zokni, egy csomó színes öltönyös amerikai menedzser, egy könyékig olajos autószerelő bácsi, no meg egy fehér ló.

Lackfi János 2007-ben megjelent könyve a modern, abszurd meseírás Lázár Ervinhez köthető hagyományát képviseli, Molnár Jacqueline izgalmas és színpompás képei pedig tökéletes kiegészítői ennek a mesevilágnak. Karikírozott alakok, lendületes nyelvi játékok és felnőtthöz, gyerekhez egyaránt szóló hangvétel jellemezi ezt a mesefüzért. 

A Kövér Lajos színre lép, és folytatása, a Kövér Lajos aranykeze mára már közismert kortárs mesekönyvnek számít, amelyből hangoskönyv is készült, Reviczky Gábor tolmácsolásában.

„Kövér Lajos világra jöttét családom velem együtt izgulta végig, tizenöt éves fiamtól négyéves kislányomig bezárólag mindenki hallgatta esténként a sorra készülő fejezeteket.”

„Nem hiszem, hogy le tudnék mondani a gyerekkönyv-írásról, végleg függő lettem. Az alkotás vegytiszta gyönyörűségét találtam meg benne, hiszen amúgy elég sokat szenvedek a számítógép előtt, főleg ha prózáról, drámáról van szó. Ugyanakkor kedvelem a határátlépéseket: gyerekkönyveim egy-egy részmozzanatát a kisgyerek nem vagy csak majd felnőttkorában értheti meg. A neki felolvasó szülő azonban jól mulathat rajta most is.”

Lackfi János (születési neve: Oláh János; Budapest, 1971. május 18. –) József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, tanár, Nyugat-kutató, fotós.

Szülei Mezey Katalin és Oláh János. Publikálása kezdetekor vette fel a Lackfi nevet, hogy apjával össze ne tévesszék.

1985–1989 között a Táncsics Mihály Gimnázium diákja, első publikációja ebben az időszakban, 1987-ben jelent meg. Az ELTE BTK magyar–francia szakán szerzett diplomát 1996-ban, majd az ELTE-n a Magyar Irodalomtörténet tanszéken doktorált. 1994-ben már a JPTE Francia Tanszékén tartott kurzust a belga irodalomról. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Tanszékének adjunktusa (1996-tól), a Kreatív Írás program egyik vezető oktatója Vörös István mellett.

1999 óta a Nagyvilág című folyóirat, 2000-től a Dokk.hu internetes folyóirat egyik alapító szerkesztője. A Magyar Írószövetség és a JAK tagja, valamint a Magyar PEN Club titkára.

Irodalmi tevékenysége mellett fényképei a Kalligram, a Kortárs és a Liget című folyóiratokban jelentek meg. Párok című első önálló kiállítása Kaposvárott, Piliscsabán, majd Budapesten, az Írószövetség Klubjában volt látható.

Hat gyermek édesapja: Simon (1992), Margit (1995), Dorottya (1997), Johanna (1999), Ágnes (2002) és Julianna (2015). Felesége Bárdos Júlia művészettörténész, Bárdos Lajos Kossuth-díjas zeneszerző unokája.

Kedvelt költői Kosztolányi Dezső és Weöres Sándor.