Gát József Kottaolvasás című gyakorlófüzete évtizedek óta az alapfokú zenei oktatás nélkülözhetetlen eszköze.

Gát József (Székesfehérvár, 1913. december 26. – Budapest, 1967. július 2.) zongoraművész, karnagy, zenepedagógus.

1932-től 1937-ig volt a Zeneakadémia hallgatója, Kodály Zoltánnál zeneszerzést, Bartók Bélánál és Székely Arnoldnál zongorát tanult. 1937-ben szerezte meg zongoraművészi diplomáját. Végzése után zongora-módszertani tanfolyamokat tartott tanároknak, és javaslatára bevezették a hangszer nélküli előkészítő évet a fővárosi zeneiskolákban. 1947-től 1949-ig a Nemzeti Zenedében zongorát, ezután haláláig zongoramódszertant, szolfézst és karvezetést, később zongorát tanított a Főiskolán.

Karnagyként is tevékenykedett: 1952-ig vezényelte a Vándor-kórust, ezt követően pedig a belügyminisztérium ének- és zenekarát. Miután szerzett egy Ammer csembalót, egy mérnök barátjával hangszedőket szereltetett rá, hasonlóan a gitárok megoldásához, így nem volt szükség mikrofonok alkalmazására a halk hangú hangszernél. Ezt a megoldást alkalmazta spinéten és klavikordon is. Ezzel a hangszerkollekcióval mutatkozott be 1955-ben a Zeneakadémia nagytermében tartott koncerten, ily módon ő indította el a csembalókultúrát Magyarországon.

Mindamellett ritkán hangversenyezett, de készült lemezfelvétele Bach Goldberg variációiból 1963-ban és François Couperin műveiből 1966-ban. Elkötelezetten szorgalmazta a régi művek stílusos, korhű előadását.