Description
Kosztolányi Dezső - A szegeny kisgyermek panaszai, A bus ferfi panaszai / Szacsvay Laszlo, Mate Gabor / Hungaroton Classic Audio CD 2002 Stereo / HCD14302 / Sorozat: Magyar költők
UPC 5991811430221
Total Playtime 73:08
Made in Hungary
Read by Szacsvay László, Máté Gábor
Tracklist:
A szegény kisgyermek panaszai (részletek)
1. Mint aki a sínek közé esett ... 1:05
2. Es látom Őt, a Kisdedet 0:46
3. A doktor bácsi 2:04
4. Ó, a halál 1:31
5. Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok 1:19
6. Azon az éjjel 1:20
7. Már néha gondolok a szerelemre 1:21
8. Az iskolában hatvanan vagyunk 1:39
9. Mostan színes tintákról álmodom 2:02
10. Én félek 2:02
11. Odon, ónémet, cifra óra 2:02
12. Lánc, lánc, eszterlánc 1:50
13. Akárcsak egy kormos szénégető 1:46
14. Anyuska régi képe 0:60
15. Szegény anyám csak egy dalt zongorázik 1:26
16. Én öngyilkos leszek ... 1:27
17. A rút varangyot véresen megöltük 1:38
18. Féltizenkettő 1:04
19. Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska 1:25
20. A rosszleányok — mondják - arra laknak 1:09
21. Jaj, az estét úgy szeretem 0:31
22. Ilyenkor a szobánk, mint a sziget 0:43
23. A sakk 0:27
24. A húgomat a bánat eljegyezte 2:04
25. Jaj, hova lettek a zongorás estek 1:58
26. Menj, kisgyerek 1:32
A bús férfi panaszai (részletek)
27. Csak hús vagyok 0:21
28. Nem tudtam én dalolni nektek ... 1:49
29. Már elmondtam, mint kezdtem el 1:23
30. Ha volna egy kevés remény 3:39
31. Beírtak engem mindenféle Könyvbe 0:44
32. Diákkoromban, vékony kis legényke 1:29
33. Milyen sötét-sötét a Balaton 1:08
34. Én nagyon sokakat szerettem 1:48
35. 1914. 2:38
36. Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most 1:32
37. Most harminckét éves vagyok 1:59
38. Hajnal, éjfél közt ocsúdva ... 2:14
39. O szép magyar fejek, ti drága-régik 1:24
40. A nagyvárosban éltem ... 2:13
41. Ugy írom néked, kisfiam, e verset 4:00
42. Múlt este kissé lehajoltam 1:33
43. Annyi ábrándtól remegett a lelkem 2:15
44. Légy áldott, régi hely 1:05
45. Szülőföldemnek bús határa, hajh 1:26
46. Ordítsak-e? Hogy áll a buta kő is 1:04
47. A pohár eltörik 0:42
A szegény kisgyermek panaszai (1910) a Nyugat első nemzedékének, de talán az egész 20. századi magyar lírának legsikeresebb és legnépszerűbb kötete. Az első kiadásban 32 vers jelent meg. 1923-ig 63 versre bővült a kötet. Életrajzi-pszichologizáló megközelítés szerint saját gyermekkori élményeit reprodukálja, lélektani hitelességgel tárja elénk a gyermeki lélek rezdüléseit, sőt a tudattalan világát is; a gyermekszerep attitűdjéből formálja meg verseit. Margócsy István értelmezésében a fő jellemző az objektív lírára való törekvés, ahol a gyermek nem a lírai alany, hanem a líra tárgya. A gyermek objektivizációja az adott világállapotnak, ily módon nem egyedfejlődési stádium, nem kiindulópont, hanem végeredmény. Ennek a gyermek által jelképezett világállapotnak az összetevői: az időtlenség, az állandó kezdés, a kezdet mint rácsodálkozás, a meghatározatlan teljesség igénye. A gyermek régi irodalomtörténeti toposz, a teljesség szimbóluma. Erre érzett rá Karinthy is paródiájában. Erre utal az a tény is – azaz, hogy nem hangulatlíráról van szó –, hogy a versek száma bővíthető, gazdagodik, formálódik a stiláris és verselési lehetőség. Az első kiadás versei még az impresszionizmus jegyében fogantak, funkciójuk a világ sokszínűségének, ellentétekben való egységének kifejezése. A bővülés az expresszionizmus felé mozdítja el a kötetet (A rút varangyot véresen megöltük, Az őrült napraforgó).
A bús férfi panaszai (1924) című kötet a kortársak számára némiképp csalódást jelentett A szegény kisgyermek panaszai után. Jelentőségét csak az utóbbi évtized Kosztolányi-irodalma mutatta fel. Valójában az eddigi pályát összegző és a kései verseket előrevetítő lírai alkotások gyűjteménye. Jelzi – ha néhol még kibontatlanul is – az emberi kiszolgáltatottságot, fenyegetettséget, a testvériség, a szociális együttérzés gondolatát, a halál problematikáját, a fent-lent, a hétköznapi és metafizikai ellentétét. A Beírtak engem mindenféle Könyvbe (1921) a 20. század alapvető érzéséről, az elidegenedésről, pontosabban a személytelen bürokrácia személyiségkioltó hatalmáról vall, arról, hogy az adminisztráció hatékonysága érdekében számmá és adattá degradálják az egyszeri és megismételhetetlen személyiséget. Ez a vers ihlette József Attila Levegőt! című költeményét. Az Ó én szeretem a bús pesti népet a némiképp érzelmes szociális együttérzés verse. A külváros leírása, a felstilizált képek ingerlik majd vitára József Attilát a reális és kemény perifériakép megalkotásában, s a zárlat az Elégiát vetíti elő. A Most harminckét éves vagyok (1917) először mutatja föl Kosztolányi világképének legfontosabb vonását, mely alapvető módon tér el a Boldog, szomorú dal összegzésétől. A boldogság, a lét értelme immár nem metafizikai távlatokban és messzeségben keresendő, hanem a mindennapokban, a jelenidejűségben felismerhetetlen pillanatokban, az élet apró mozzanataiban.