Kosztolányi Dezső - A szegeny kisgyermek panaszai, A bus ferfi panaszai / Szacsvay Laszlo, Mate Gabor / Hungaroton Classic Audio CD 2002 Stereo / HCD14302 / Sorozat: Magyar költők

UPC 5991811430221  

Total Playtime 73:08 

Made in Hungary 

Read by Szacsvay László, Máté Gábor

Tracklist:

A szegény kisgyermek panaszai (részletek)
1.  Mint aki a sínek közé esett ...   1:05

2.  Es látom Őt, a Kisdedet   0:46

3.  A doktor bácsi   2:04

4.  Ó, a halál   1:31

5.  Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok    1:19

6.  Azon az éjjel   1:20

7.  Már néha gondolok a szerelemre   1:21

8.  Az iskolában hatvanan vagyunk   1:39

9.  Mostan színes tintákról álmodom   2:02

10. Én félek    2:02

11. Odon, ónémet, cifra óra   2:02

12. Lánc, lánc, eszterlánc   1:50

13. Akárcsak egy kormos szénégető    1:46

14. Anyuska régi képe   0:60

15. Szegény anyám csak egy dalt zongorázik   1:26

16. Én öngyilkos leszek ...   1:27

17. A rút varangyot véresen megöltük   1:38

18. Féltizenkettő   1:04

19. Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska   1:25

20. A rosszleányok — mondják - arra laknak   1:09

21. Jaj, az estét úgy szeretem   0:31

22. Ilyenkor a szobánk, mint a sziget   0:43

23. A sakk    0:27

24. A húgomat a bánat eljegyezte   2:04

25. Jaj, hova lettek a zongorás estek   1:58

26. Menj, kisgyerek   1:32

A bús férfi panaszai (részletek)
27. Csak hús vagyok   0:21

28. Nem tudtam én dalolni nektek ...    1:49

29. Már elmondtam, mint kezdtem el    1:23

30. Ha volna egy kevés remény   3:39

31. Beírtak engem mindenféle Könyvbe    0:44

32. Diákkoromban, vékony kis legényke   1:29

33. Milyen sötét-sötét a Balaton   1:08

34. Én nagyon sokakat szerettem   1:48

35. 1914.   2:38

36. Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most   1:32

37. Most harminckét éves vagyok   1:59

38. Hajnal, éjfél közt ocsúdva ...   2:14

39. O szép magyar fejek, ti drága-régik   1:24

40. A nagyvárosban éltem ...   2:13

41. Ugy írom néked, kisfiam, e verset   4:00

42. Múlt este kissé lehajoltam   1:33

43. Annyi ábrándtól remegett a lelkem   2:15

44. Légy áldott, régi hely   1:05

45. Szülőföldemnek bús határa, hajh    1:26

46. Ordítsak-e? Hogy áll a buta kő is    1:04

47. A pohár eltörik   0:42

A szegény kisgyermek panaszai (1910) a Nyugat első nemzedékének, de talán az egész 20. századi magyar lírának legsikeresebb és legnépszerűbb kötete. Az első kiadásban 32 vers jelent meg. 1923-ig 63 versre bővült a kötet. Életrajzi-pszichologizáló megközelítés szerint saját gyermekkori élményeit reprodukálja, lélektani hitelességgel tárja elénk a gyermeki lélek rezdüléseit, sőt a tudattalan világát is; a gyermekszerep attitűdjéből formálja meg verseit. Margócsy István értelmezésében a fő jellemző az objektív lírára való törekvés, ahol a gyermek nem a lírai alany, hanem a líra tárgya. A gyermek objektivizációja az adott világállapotnak, ily módon nem egyedfejlődési stádium, nem kiindulópont, hanem végeredmény. Ennek a gyermek által jelképezett világállapotnak az összetevői: az időtlenség, az állandó kezdés, a kezdet mint rácsodálkozás, a meghatározatlan teljesség igénye. A gyermek régi irodalomtörténeti toposz, a teljesség szimbóluma. Erre érzett rá Karinthy is paródiájában. Erre utal az a tény is – azaz, hogy nem hangulatlíráról van szó –, hogy a versek száma bővíthető, gazdagodik, formálódik a stiláris és verselési lehetőség. Az első kiadás versei még az impresszionizmus jegyében fogantak, funkciójuk a világ sokszínűségének, ellentétekben való egységének kifejezése. A bővülés az expresszionizmus felé mozdítja el a kötetet (A rút varangyot véresen megöltük, Az őrült napraforgó).

A bús férfi panaszai (1924) című kötet a kortársak számára némiképp csalódást jelentett A szegény kisgyermek panaszai után. Jelentőségét csak az utóbbi évtized Kosztolányi-irodalma mutatta fel. Valójában az eddigi pályát összegző és a kései verseket előrevetítő lírai alkotások gyűjteménye. Jelzi – ha néhol még kibontatlanul is – az emberi kiszolgáltatottságot, fenyegetettséget, a testvériség, a szociális együttérzés gondolatát, a halál problematikáját, a fent-lent, a hétköznapi és metafizikai ellentétét. A Beírtak engem mindenféle Könyvbe (1921) a 20. század alapvető érzéséről, az elidegenedésről, pontosabban a személytelen bürokrácia személyiségkioltó hatalmáról vall, arról, hogy az adminisztráció hatékonysága érdekében számmá és adattá degradálják az egyszeri és megismételhetetlen személyiséget. Ez a vers ihlette József Attila Levegőt! című költeményét. Az Ó én szeretem a bús pesti népet a némiképp érzelmes szociális együttérzés verse. A külváros leírása, a felstilizált képek ingerlik majd vitára József Attilát a reális és kemény perifériakép megalkotásában, s a zárlat az Elégiát vetíti elő. A Most harminckét éves vagyok (1917) először mutatja föl Kosztolányi világképének legfontosabb vonását, mely alapvető módon tér el a Boldog, szomorú dal összegzésétől. A boldogság, a lét értelme immár nem metafizikai távlatokban és messzeségben keresendő, hanem a mindennapokban, a jelenidejűségben felismerhetetlen pillanatokban, az élet apró mozzanataiban.