A kötet a nyelvi és kulturális infrastruktúra, valamint a kultúraközi kommunikáció kérdéseit járja körül. Egy empirikus kutatás részletes bemutatása során arra is rávilágít, hogy a relatív földrajzi közelség és a történelmi-kulturális sorsközösség, vagy hasonlóság esetén sem tekinthetünk el az interkulturális sajátosságok figyelembe vételétol. A szerző a szerteágazó kommunikációs ismeretek birtokosaként olyan sajátos elméleti elegyet hoz létre, ami nagy haszonnal forgatható nemcsak az interkulturális kérdéskört vizsgálók, hanem valamennyi, a kommunikáció iránt fogékony olvasó számára. Magabiztosan mozog a tudományközi területeken, kiválóan integrálja a kommunikációtudománnyal, a nyelvészettel és a kultúrakutatással összefüggő területek ismereteit és eredményeit.