Karády Katalin by Kelecsényi László / Hungarian biography, filmography and personal letters of the great actress Katalin Karády / Paperback / Kortársaink a filmművészetben / Filmbarátok kiskönyvtára / Múzsák közművelődési kiadó

Paperback 1983

PAGES: 90

ISBN-10: 963563157X

ISBN: 9789635631575  /  978-9635631575

PUBLISHER: Magyar Filmtudományi Int. és Filmarchívum-Múzsák

LANGUAGE: Hungarian / Magyar

Hungarian Description:

Karády Katalin, született Kanczler Katalin Mária, (Budapest, Kőbánya, 1910. december 8. – New York, 1990. február 7.) magyar színésznő, kalapszalon-tulajdonos, sanzonénekes.

Zilahy Lajossal együtt alapító tagja lett a Magyar–Szovjet Művelődési Társaságnak. Ekkor lemezre vett több orosz témájú dalt. Ilyen volt a Katyusa, a Csendes az éj (Тёмная ночь) Szép ez az éj címmel és a Gyévuska. A dalt egyébként Mezey Mária is elénekelte, de a hatalomnak nem tetszett a dal túlzottan vallásos vonatkozása.

A háború után fokozatosan mellőzötté vált. 1945–48 között még az Operettszínház foglalkoztatta, több operett főszerepét játszotta el: Maya (1945), Sybill (1945), Fekete liliom (1946), Vera és családja (1947), Bál a Savoyban (1948). Az újrainduló magyar filmgyártás viszont már nem számolt vele. 1947-ben szerepelt ugyan a Betlehemi királyok című rövidfilmben, majd játszott még az 1948-as Forró mezőkben, de ez már az utolsó filmje volt. A kommunizmusban nem jutott hely a Horthy-rendszer ünnepelt sztárjának. 1949-ben a hivatalos kultúrpolitika betiltotta a filmjeit, ő maga pedig nem léphetett fel többé budapesti nagyszínházban. Karády nehezen viselte a mellőzöttséget, a vidéki kultúrházak részeg közönségét, akik kifütyülték. 1950 nyarán, Gobbi Hilda közbenjárásával még felléphetett a Fővárosi Nagycirkuszban megrendezett "Színészek a porondon" című esztrádműsorban. Valószínűleg ez volt a legutolsó budapesti fellépése. Ezután már csak vidéken léphetett fel. Utolsó magyarországi fellépése 1950 őszén volt Kecskeméten, ahol – saját nyilatkozata szerint – a közönség kifütyülte, és sörösüvegeket vágtak hozzá.

1951-ben végleg elhagyta Magyarországot. 1951. február 18-án érkezett Szombathelyre és Kovács Szállóban (későbbi nevén Savaria Nagyszállóban) egy másik személlyel szállt meg. Fellépését követően Frank Irma barátnőjével és Mohácsi Ilona öltöztetőnőjével, valamint Lantos Olivérrel, a korszak híres táncdalénekesével és egy nardai embercsempésszel elindult a magyar–osztrák határ felé. Dozmaton csatlakozott hozzájuk még egy nardai személy, akik segítségével Felsőcsatár és Narda között, a téglaégetőnél átlépte az államhatárt. Pihenőt az osztrák oldalon fekvő Csémnél tartottak egy befogadásukra felkészült házban. Két nap múlva február 20-án érkezett meg Grazba. Itthon maradt rokonai nagyon megszenvedték ezt. Elvették házukat, kitelepítették őket, édesanyja bele is halt a megaláztatásokba. Először az ausztriai Salzburgba, majd Svájcba költözött. Ott sem volt sokáig maradása, egy év leteltével Brüsszelbe ment tovább. 1953-ban Brazíliába, São Paulóba költözött, és divatáru-üzletet nyitott. 1968-ban megkapta az amerikai vízumot, s New Yorkban telepedett le, ahol egy kalapszalont vezetett. Bár az Egyesült Államokban elvállalt néhány fellépést, és lemezei is megjelentek, alapvetően visszavonultan élt.

English Description:

Katalin Karády (8 December 1910 – 8 February 1990) was a Hungarian actress and singer. A leading actress in Hungarian movies made between 1939–1945, she is best known outside Hungary as an awardee of the Righteous among the Nations honour for rescuing a number of Hungarian Jews.

Early years

Katalin Karády was born as Katalin Kanczler, on 8 December 1910 in Budapest. She spent her childhood in the Kőbánya district with seven siblings in great poverty. Her parents were Rozália Lőrinc and Ferenc Kanczler, a shoemaker, whom Katalin remembered as an aggressive person. Helped by a charity organization, she spent five years in Switzerland and the Netherlands. After returning home, she studied in a Women's Marketing school, already famed for her beauty. With the language knowledge from previous years, her simple clothing and vigorous demand for cleanliness, she already stood out from her classmates. After her father's death in 1930, she married Rezső Varga, a customs official, 30 years older than herself, but they divorced after a few months.

She started acting in 1936, taking classes from Ernő Tarnay, and Artúr Bárdos. After gaining the attention of journalist Zoltán Egyed in a bar in Buda (who also proposed the name Karády) she was introduced to Ilona Aczél, a former actress, in whose acting school she learned the basics of the profession in the following three years, including singing. Karády's first performance was during the 1930s, in Dániel Jób's theatres: between 1931 and 1941, she appeared in the Pesti Színház and Vígszínház in various roles.

Becoming a star

Her first movie role, Halálos Tavasz (Deadly Spring) gave her instant fame as a diva and sex-symbol, supported by her unusual, humming voice, and "femme fatale" character. In the next nine years, she appeared in 20 movies. Zoltán Egyed became her manager, and successfully created a Hollywood-like image around her, as a result, thousands of fans tried to mimic her clothing, hairstyle and behavior throughout the country. Karády's personal life was a constant topic of gossip, conflicting rumors about she a man-eater, or lesbian. The theories were stirred up even more when she had an intimate relationship with Regent Miklós Horthy's secret service chief, István Ujszászy, who also proposed to her, and bought her a villa.

Downfall

After the German invasion of Hungary, authorities put pressure on Karády by banning her songs from the National Radio, her new film Machita from theatres, and stopping the ongoing production of Gazdátlan asszony (Orphan woman) (later the crew finished the movie with Erzsi Simor). In 1944 she was arrested with allegations that she spied for the Allied Forces. Karády was in prison for three months, during which time she was tortured, and nearly beaten to death. She was rescued by friends of Major General Ujszászy, in dire condition both physically and emotionally. Despite mishaps, she carried on with life in the war-torn capital, even rescuing numerous families at the bank of the Danube waiting to be shot by Arrow Cross guards, in exchange for personal belongings and gold which she had saved from her robbed apartment. She took a number of children home to care for them until the fighting stopped. In the summer of 1945 came news from Moscow that General Ujszászy was dead, though later evidence showed that at that time he was still alive. Suffering from a nervous breakdown, she lay in bed for the following nine months.

Tartalom / Contents: