• Paperback: 32 pages
• Publisher: Mágus Kiadó (2003)
• Language: Hungarian
• ISBN-10: 9639433152
• ISBN-13: 978-9639433205 / 9789639433205

Description:

A zongorapedagógus Kadosa Pál neve tanítványai - Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András - nemzetközi sikereinek köszönhetően az egész világon ismert. Az azonban még hazájában sem köztudott, milyen jelentős zeneszerzői életművet hagyott hátra.

Pedig alkotásaival már a harmincas évektől nemzetközi sikereket aratott, s a magyar zeneéletben 1945 után betöltött vezető szerepe révén szinte minden darabja megjelent nyomtatásban. Ez az alkotói pálya ugyanakkor a 20. századi magyar történelem tipikus produktuma is: a megújulás ideájával és a politikum szellemével átitatott művész tragikus élettörténete.

About the Composer:

Kadosa Pál (Léva, 1903. szeptember 6. – Budapest, 1983. március 30.) kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus.

Veisz Pál néven született. Apját korán elvesztette, ezért kisgyermekként nagyszüleinél élt Nagyszombatban, az elemi iskolát is ott végezte, és már zongorázni is tanult. 1918-ban, tizenöt éves korában Budapestre költözött édesanyjával, aki ismét férjhez ment. A fővárosban komolyabban kezdett foglalkozni a zongorával, előbb Pál Ilonánál tanult, majd 1921-ben, érettségije után felvételt nyert a Zeneakadémiára. A főiskolán Székely Arnoldnál és Keleti Lilinél tanult zongorázni, emellett Weiner Leótól kamarazenét, Kodály Zoltántól zeneszerzést tanult. Mindeközben festeni és rajzolni is tanult, és a kor képzőművészeti, irodalmi társaságaiban is megfordult. Baráti kapcsolatot ápolt például Berény Róberttel, Bortnyik Sándorral, Dési Huber Istvánnal, Sugár Andorral, Pátzay Pállal és Goldmann Györggyel. A főiskolán 1927-ben szerezte meg diplomáját.

Zongoraművészként – saját művein kívül – kiemelkedően fontos feladatának tartotta a kortárs zene bemutatását. Zongorajátéka erősen emlékeztetett Bartókéra, előadásmódjára a telt hangzás és a lüktető ritmika volt a jellemző.

Egész életében a magyar zenei közélet fontos szereplőjeként tevékenykedett. Alapítója volt az 1928-ban létrejött Modern Magyar Muzsikusok zenei csoportosulásnak, amely később beleolvadt az újjászervezett, és az Internationale Gesellschaft für Neue Musik tagszervezeteként működő Új Magyar Zene Egyesületbe. 1932-től az Új Magyar Zeneegyesület meghatározó alakja is volt. 1945 után négy évig volt Művelődési Tanács elnökhelyettese, elnökségi tagja, több ízben ügyvezető elnöke volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének. Elnöke volt a Szerzői Jogvédő Hivatal és a nemzetközi szerzői jogi testület zenei bizottságának is. A Londoni Royal Academy of Music tiszteletbeli tagjává, a Deutsche Akademia der Künstel pedig tagjává választotta.