József Attila Válogatott Versei / Holnap Kiadó / Hardcover

ISBN-13: 9789633460931 / 978-9633460931 

ISBN-10: 963346093X

Printed in Hungary

Pages 151 

!!! Condition of this book is USE LIKE NEW !!!

József Attila lelkének mítikus mélyén írta Bóka László - két ellentét áll: a gazdag és az éhező. Ebben a lelkivilágban az a fik- tiv, ami a polgári képzeletvilágban sivár próza, vaskos valóság libasült, jó ruha, öt forint, kugler, jóllakás. Ebben a mitikus vi- lágban, a szegénység, az éhezők világában, a szemlélet kiindulópontja a sóvár vágy. 

Tudta, hogy beteg, hogy betegsége végzetes. De azt is, hogy betegsége különös ösztöke az alkotásra, hogy ez a fájdalmas érzékenység rendkívüli fogékonyságot is jelent, közelebbről és közvetlenebbül szemlélheti a világot, mint az egészségesek. Az egyre betegebb, tehát egyre érzékenyebb lélek mintha teljes öntudattal használta volna ki felfokozott érzékenységét. Mind- untalan figyel, s figyelmezteti magát képességeire. „Csengés emléke száll. Az elme hallja..." A sérült elme érzékenységét összeköti érzékszerveivel, s a látható mögött felfedezi a lélek, a todat láthatatlan világát is.

Halász Gábor egy kritikájában megrótta proletárversei nagyon is nyilvánvaló politikai tendenciájáért. Magánlevélben válaszolt neki: Én a proletárságot is formának látom, úgy a vers- ben, mint a társadalmi életben, és ilyen értelemben élek motívu- maival. PL. Nagyon sűrű visszatérő érzésem a sivárságé, s kife- jező szándékom, rontó-bontó, alakító vágyam számára csupán jól jön az elhagyott telkeknek az a vidéke, amely korunkban a kapitalizmus fogalmával teszi értelmessé önnön sivár állapo tát, jóllehet engem, a költőt, csak önnön sivársági érzésemnek formába állása érdekel. Ezért, sajnos, a bal oldalon sem lelem költő létemre a helyemet, ők tartalomnak látják - s félig-meddig maga is azt, amit én a rokontalanságban egyre nyomasztöbb formaként vetek papírra."

A kötet egy nagy költő művészetének, személyiségének, sor- sának fejlődéstörténetét tárja az olvasó elé, a nehéz kezdettől a tragikus végig, abban a hitben, hogy József Attila a harmincas években a kortárs világirodalom egyik legfontosabb alkotója volt, alig volt, aki fontosabbat mondott volna nála emberről és társadalomról, ösztönről és tudatról, örömről és fájdalomról, a lét teljességéről.