József ​Attila értekezéseinek kritikai kiadása 1958-ban látott napvilágot az Akadémiai Kiadó gondozásában, József Attila összes művei, III. kötet címen. Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket készítette Szabolcsi Miklós. Ez a kötet több mint három évtizedig jól szolgálta a József Attila-kutatást, és általában a költő szakmailag megalapozott, behatóbb megismerését. Két ok tette szükségessé új kritikai kiadás elkészítését. Az első és legfontosabb: a költő publikálatlan, többnyire töredékes értekezéseinek új kéziratai kerültek elő, igen nagy mennyiségben. Ezek az írások döntő mértékben megváltoztatják a költő gondolkodásáról alkotott eddigi képünket: lehetővé teszik korábban tévesen datált fogalmazványok keletkezési idejének helyes megállapítását, s fontos következményekkel járnak a gondolkodói életmű értelmezésére nézve. A másik ok: az előző kritikai kiadás megjelenése óta kibontakozott József Attila-kutatás új kérdéseket tett föl, sok tekintetben újszerűen közelítette meg az értekezői teljesítményt. Az életútnak és az alkotói pályának a feltárása területén – nem utolsósorban a kritikai kiadás sajtó alá rendezőjének, Szabolcsi Miklósnak a munkássága eredményeként is – nagy haladás történt. Egészében új helyzet állt elő a József Attila-szakirodalomban, és ez megkövetelte az új kiadás közzétételét. A jegyzetek készítése során nagymértékben támaszkodtunk az előző kritikai kiadás jegyzeteire. Előfordult, hogy szó szerint átvettünk belőlük rövidebb vagy hosszabb részleteket, s ilyen esetekben idézőjelekkel, hivatkozással tüntettük föl az adott részlet eredetét. De a József Attila összes művei III. kötetét ezen túlmenően is kiaknáztuk. A tudományos kutatásban az ilyen folytonosság természetes és vállalható. Számottevő eltérések is tapasztalhatók a két kiadás között.