Jöjj, éltető Lélek! by Gyökössy Endre / Szent Gellért Kiadó és Nyomda / Come, lifegiving Spirit!

Paperback 2018

Product code: GyokossySpirit

ISBN: 9789636967628  /  978-9636967628

ISBN-10: 9636967628

Publisher: Szent Gellért Kiadó és Nyomda

Language: Hungarian / Magyar

Hungarian Description: 

Ha valóban felkészülünk a Szentlélek megélésére, átélésére, Jézus ígérete szerint erőt kapunk. – Ám a Lélek ereje nem többlet erő, nem plusz benzin a kis életünk motorjához, hogy még egy kicsit pöfögjünk.

Ez: más erő! Olyan, ami mássá tesz, ami megfordít, ami azt mondja: Állj meg – és megállok! Ez olyan erő, ami nem a Holdig emel, hanem fölemeli a kezemet csak annyira, hogy megfogjak egy másik kezet, amelyik fél év óta várja ezt. Mert ez nagyobb dolog, mint eltalálni a Holdat. ,,Eltalálni” egy másik kezet, megszorítani, és azt mondani: ,,Bocsáss meg! – Ehhez való erőt kapunk.

Olyan erőt, hogy kivetjük a haragot, sőt imádkozni tudunk ellenségünkért… Eddig lehúzott az életünk – most szárnyaink nőnek! Pedig marad minden a régiben, csak éppen erőt kaptunk a Lélek által.

Részlet a könyvből:

Tolakodva, alkalmatlankodva, egyszerűen: a Szentlelket kérve

Előző fejezetünk nyomán feltehetően megfogalmazódott bennünk, hogy bizony jó volna úgy élni, hogy ne szegüljünk ellene a Szentléleknek, ne szomorítsuk meg, ne hazudjunk neki, ne oltsuk ki magunkban, és soha, de soha ne tagadjuk meg káromolva. Ám ki ne tudná, hogy egymagában gyenge? Segítséget kell kérnünk, és csak egyetlen valódi segítség van: a Szentlélek bősége. Kérnünk kell, hogy olyan mértékben, olyan bőségesen legyen bennünk, hogy egészen uralma és vezetése alatt állhassunk.
De nemcsak azért jó kérni a Szentlelket, hogy ellene ne cselekedjünk örökélet-veszélyesen, hanem még inkább azért, hogy az életünk valóban élet, érdemes élet, örök életbe lendülő élet, az Isten fiainak gazdag, szolgáló élete lehessen.
Ha egyszerűen akarok fogalmazni, azt kell mondanom: mi sem egyszerűbb ennél! Csak kérnünk kell, és kapjuk:
Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: »Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit elébe tegyek«; és az így válaszolna belülről: »Ne zaklass engem, az ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem kelhetek fel, hogy adjak neked!«
Mondom nektek, ha nem is kelne fel, és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja neki, amire szüksége van.
Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.
Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zörget, annak megnyittatik.
Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?

Lukács 11,5-13

Ez az evangélium, vagyis örömhír valóban örömhír. Ha kérjük, ha Tőle kérjük, adja a Szentlelket. Azt mondhatná valaki, hogy ez már annyira egyszerű, hogy nem is lehet igaz, vagy pedig mégiscsak van valami „trükkje”. Nos, akkor bontsuk fel négy kisebb lépésre, és minden egyszerűsége ellenére vizsgáljuk meg részletesen, hogy:
– ki kérheti a Szentlelket?
– Hogyan kell kérni?
– Milyen reménységgel kérhetjük?
– Hogyan kapjuk?

Ki kérheti hát a Szentlelket?
Mindazok, akik eddig még nem kérték, s akik még nem vették. Akik annyi mindent kértek már, csak éppen ezt a legfontosabbat nem.
De kérhetik azok is, akik már vették és kapták, de a Szentlélek ellen cselekedtek, s ezért a Szentlélek magukra hagyta őket. Akiknek most gonoszabb az állapotuk, mint azelőtt volt. Akik „üresek” ismét, mint az a bizonyos kisöpört és felékesített ház (Lukács 11,25).
És azok is kérhetik, akik már vettek a Szentlélekből, illetve kaptak belőle, de nem „bőséggel” kapták, mindent feloldóan, mindent elintézően, kicsordulóan.
Röviden: mindenki kérheti a Szentlelket! Jól értsd meg: MINDENKI. Nincs korhoz, fajhoz, nemhez kötve sem. Az első pünkösdkor egyaránt kapták az öregek és a fiatalok, zsidók és pogányok, nők és férfiak: „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel” (ApCsel 2,4).
Nincs valami szent helyhez vagy városhoz sem kötve. Nem templomban kapták, hanem Márk János édesanyjának szegényes házában, egy nagyváros zajától körülvéve.
Nincs szent liturgiához, rítushoz sem kötve, hiszen ültek, amikor kapták. A leghétköznapibb formában „ültek”.
Tehát mindenki kaphatja, akárhol, akármikor, akármilyen egyszerű életformában. Ennyire fölszabadító, ennyire leegyszerűsítő, ennyire embernek való, hétköznapjainkra való a Szentlélek! Éppen ezért mindenki kérheti!

Aztán fölvetődik a hogyan kérdése. Nem mintha valaki is valamiféle receptet írhatna erre, vagy biztos módszert. Nézzük meg ennek ellenére, hogy akik előttünk kapták, azok hogyan kapták. Azaz: hogyan kérték, hogy valóban meg is kapták?
Mint az élet egyetlen, igazi értékét. Tehát nem többek között kérték. Nem ráadásul. Nem is magánhasználatra: „Adj erőt, Uram, felülről, hogy nekem ez vagy jobban menjen, ne fájjon, ne legyen nehéz, stb, stb…” Tehát nem használatra, nem „benzinnek”, hogy tovább pöfögjön az életünk, hanem mint az egyetlen megoldást, mint az egyetlen legfőbb jót. Mert nem mi használhatjuk a Szentlelket erre, arra, hanem Ő fog bennünket felhasználni Isten országának építésére.
Üres kézzel kérték, nem csereügyletként: „Én ezt adom, te pedig adsz nekem egy kis Szentlelket!” „Íme, én milyen hosszan, szépen imádkozom, ezért csak megérdemlem.” Még kevésbé anyagi áldozatokért, ahogy Simon mágus akarta megvenni (ApCsel 8,18-24).
A Szentlélek ingyen adja magát, de nem adja el magát! Üresen kérték, üres kézzel, üres szívvel, tiszta szívvel, akikre azt mondotta Jézus: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” (Mt 5,8). Pont ezért látták meg az Istent az aláereszkedő lángnyelvekben.
Jézust megdicsőítve, gyülekezetben kérték. János jegyezte föl (Jn 7,39), hogy azért nem volt még Szentlélek, mert még Jézus nem dicsőíttetett meg. Tehát Jézust kell dicsőítenie az életünknek, és Őt kell megdicsőítenünk a gyülekezetben, a hívek közösségében. Az Apostolok Cselekedeteinek könyve mindenütt erről beszél. A Szentlélek nem egyének számára való ajándék. Bár azzá is lehet, aztán. Tehát Jézus Krisztusban kell együtt lennünk, legalább hely szempontjából együtt, hogy azután a Lélek által lélekben is eggyé lehessünk. Imádkozva, esedezve kérték. Napokig együtt voltak imádkozva és esedezve. Az imádság, az esengő kérés az az egyetlen vitorla, amely fölfoghatja a Szentlélek „zúgó szelét”. De jó, ha meggondoljuk: nem a vitorla csinálja a szelet, az csak
fölfogja.
Felülről várták és kérték, nem pedig belülről, magukból akarták kicsiholni.
A Szentlélek nem az emberi lélek egy része, valahol a lélek mélyén, mint valami alvó Csipkerózsika, amit föl lehet ébreszteni és elő lehet hívni a rejtekéből. Nem emberi ihletettség, hanem Istennek a Lelke, nem hozzánk tartozó, de hozzánk érkező ajándék. Az emberi lélekben van a „lakása”, de nem egy vele. Az nem mi vagyunk, hanem Ő! Ezért ajándék, nem pedig egy képesség, ami bennünk szunnyad.

Milyen reménységgel kérhetjük, ha így kérjük? Teljes reménységgel kérhetjük. Hiszen Jézus ma is üzeni: „Kérjetek, és adatik nektek” (Mt 7,7). Adja bőséggel, mert Isten „nem mértékkel mérve adja a Lelket” (Jn 3,34). Isten legalábbis így akarja adni, így kész adni. Nem az a helyzet, hogy kéred, zörgetsz, és zárva van fenn, hanem fordítva: Ő zörget, ó, mióta zörget, és adná, milyen szívesen adná, csak zárva van lenn, valamiképpen zárva van a lelked! Valami ósdi, rozsdás „lakat” fityeg rajta. Te tudod, mi az… Akármi is, régi bűn, lustaság, megszokás, félelem az ismeretlentől – itt az ideje, hogy előkeresd a kulcsát, és tedd szabaddá a bejárást!
Te talán úgy véled: kéred, de nem adja. Adná, de annyira tele van mindenfélével a szíved, hogy a Lélek számára már nincs hely. Vagy csak olyan kevéske, hogy nem adhatja bőséggel.