Így hímezzünk - Marta Mannová / Práca-Roh Kiadóvállalat, 1979 / Hardcover

Pages 162

Printed in Bratislava  

Language: Hungarian

A Népi hímzés, éppen úgy mint a népdal és a tánc, a népművészet nagyon jellegzetes és elterjedt megnyilvánulása. Eredete a régmúltba nyúlik vissza. Mint a népművészet minden megnyilvánulása, magán viseli az egyes korszakok különböző befolyásainak jeleit. Lakáskultúránk és öltözködésünk igényeinek növekedésével a régi hímzési technikák bővültek, módosultak, és újak is keletkeztek.

A hímzés korábban csak a gazdagok kiváltsága volt. Főként drága anyagokból - bársony meg selyem fehérneműt és ruhadarabokat díszítettek vele. A hímzéshez selyem- de fémszálat (ezüst- és aranyszálat) is használtak. Természetesen a falusi lányok, hímzőnők idővel elsajátított tapasztalataikat, ügyességüket saját öltözetük, esetleg használati tárgyaik díszítésére is felhasználták. Főleg kender- és lenvászon alapanyagra hímeztek, hímzőfonaluk pedig házilag növényi festékkel a négy alapszínre - sárgára, kékre, pirosra és feketére - festett kender- vagy lenfonal volt. Ily módon a hímzés lassan a nép körében is elterjedt. A hímzések szépségét és a népművészek ügyességét a megőrzött népviseleteken mindmáig csodálattal szemléljük.

A modern textilipar elterjedése, a technika fejlődése és a megnövekedett élettempó a népi hímzés, mint a ruházati esztétikus kiegészítője iránti érdeklődés hanyatlását vonja maga után. A népviselet lassan eltűnik, s a mai ember életében az egyszerűbb, célszerűbb, olcsóbb konfekciós ruhák váltják fel. A hímzés csak szórakoztató időtöltéssé válik. A népviseletek eredetileg igényes, bonyolult mintáit módosítják, egyszerűsítik, hogy a mai követelményeknek megfeleljenek.