Örkény István munkássága hangsúlyos és megkerülhetetlen része a magyar irodalom 20. századi történetének. Emellett az író szövegei nem csupán az irodalomtörténet szerves részét képezik, hanem megszületésük óta az élő magyar irodalom hagyományának is újra és újra felbukkanó szövetét jelentik. Jelen album nem egyszerűen az írói, drámaírói munkásságot kívánja bemutatni, hanem a szerző életébe, hétköznapjaiba, dolgozószobájába is bepillantást enged, teszi ezt kevésbé vagy egyáltalán nem ismert fényképek, dokumentumok és kéziratok segítségével. A közel másfél száz képet felvonultató album láttatja az író életét, és mindeközben a szöveges vagy hangzó interjúrészletek által maga a szerző kalauzol végig bennünket a képanyagon.

A Hang–Kép–Írás sorozat különlegessége, hogy a hang, a kép és a szöveg segítségével kísérel meg átfogó és természetesen elkerülhetetlenül szubjektív képet mutatni a választott szerzőről, jelen esetben Örkény Istvánról.

István György Örkény (5 April 1912, Budapest – 24 June 1979, Budapest) was a Hungarian writer whose plays and novels often featured grotesque situations. He was a recipient of the Kossuth Prize in 1973.

He was born to a wealthy Jewish family. He graduated from the Piarist Gymnasium [hu] in 1930 and enrolled at the Budapest University of Technology and Economics where he studied chemistry. Two years later, he chose to specialize in pharmacology and received his degree in that subject in 1934.^[1]

In 1937, he became associated with the journal Szép Szó [hu] and began traveling; to London and Paris, where he held several odd jobs. He returned to Budapest in 1940 and completed his degree in chemical engineering. He published his first book, Ocean Dance, in 1941. In 1942, he was sent to the Russian Front on the Don River. Due to his Judaism, he was placed in a forced-labor unit. There he was captured and detained in a labour camp near Moscow, where he wrote the play Voronesh. In 1946, he returned home to Budapest.

After 1949, he worked as a dramaturge at the Youth Theater and, after 1951, as a playwright at the People's Army Theater. In 1954, he began working as an editor for Szépirodalmi Publishing [hu]. He was prohibited from publishing after the Revolution and worked as a chemical engineer at United Pharmaceuticals [hu] until 1963.