Haár Ferenc Magyarországi képei / Út a Munka-körtől a zen-buddhizmusig / Kolta M., Kincses K. / MTA Műv.Tört.Kutatóintézet, 2004 / Paperback

ISBN-10: 9638383437

Printed in Hungary

Pages 156

Tom Haar
Apámról, a fényképezésről

Hilás vagyok Kincses Károlynak, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatójának, hogy he lyet adott a múzeum kecskeméti épülerében egy Haár Ferenc retrospektiv kiállításnak.
Apám Haår Ferenc hátrahagyott fotográfiai öröksége nemesak közvetlen családja szá mára fontos és érdekes, hanem mindazoknak, akik érdeklődnek a Magyarországon szü letett, majd a világ legtávolabbi sarkaiban dolgozom fotóművészek iránt. Forográfusként a nyomában járok, s nagy tisztelettel tekintek energiájára, rebetségére, amely nemcsak freográfiai munkáiban, hanem dokumentumfilmjeiben is megmutatkozik.
1952 júniusában tizenegy éves kisfni voltam. Apám ekkor rendezett egy kiállítást, amelyen körülbelül negyven képét mutatta be stúdiógalériájában. Ezzel ünnepeke Ravaldafényben a japán szinhaz című könyve megjelenését. A kiállírás egybeesett a Haar Photo Studio megnyitásával Kamakurában, Japán középkorı fövárosában, ahol csalá dunk tíz évig élt. Ez volt az első alkalom, hogy kiállitáson láthattam apám képeit és ez alaposan felkavart. Emlékszem az előkészületekre, milyen nagy igyekezettel készítette asszisztensével a nagyításekar a sötétkamrában. A sötétkamra, amelyet házunk egyik szobájából alakirortak ki, mizztikua helynek rönt. Időre volt szüksége a szemnek, hogy alkalmazkodjék a sötétséghez, de a vegyszerek azúrús szaga, különösen a hyposzulfitė. rögtön elkapott, amikor belépten. Valóban bűvöletes volt, amikor láttam, hogyan jelen nek meg lassan a képek az előhívóba helyezett papiron. Emlékszem, hogy apám nem használt exponálóórát a nagyításkor, egyszerűen fejben kalkulálta ki az expoziciós időc Folyamatosan alkalmazta a beégetés és a visszatartás trükkjeit is, ami igencsak mágikus procedúrának tűnt számontra akkoriban.