„Nehéz volt apaverseket válogatni a klasszikus magyar lírából, mert míg az édesanyákról írt könnyfakasztó versek minden írószobában dúsan termettek, addig az édesapákról ritkábban szóltak, vagy szemérmesen hallgattak.

Az édesapákhoz fűződő viszonyról e kötetben található vidám, felszabadult, máskor büszke visszaemlékezés, ugyanakkor az apával való vívódás, a tőle való eltávolodás, illetve elvesztésének gyásza egyaránt megjelenik e költeményekben.” – írja Havas Katalin az antológia összeállítója.