• Edited By – Kóka Rozália

1.

én vótam az igaz árva

(Bukovina)

én vótam az igaz árva
aki jótól el van zárva
nem vót apám s nem vót anyám
nem vót nekem igaz hazám

úgy elmenyek arra helyre
honnat madár nem jár erre
úgy elmenyek meglássátok
hírem soha nem halljátok

mikor hírem meghalljátok
levelemet s olvassátok
levelemet s olvassátok
ha a könnyűtől látjátok

istenem országom

(Bukovina)

istenem országom
hol lesz meghalásom
erdőn-e vagy mezőn
vagy idegen földön

az idegen földön
olyan beteg vagyok
szomszédim házáig
elig elámbolygok

szomszédim azt mondják
talán meg es halok
én es azt gondolom
meg sem es maradok

az erdei vadak
lesznek siratóim
az égi madarak
lesznek kísérőim

idegen földre ne siess

(Bukovina)

idegen földre ne siess
ha a hazádba megélhetsz
idegen földre siettem
mert hazámba nem élhettem

idegenek idegenek
megettétek a szüvemet
ha nem értik a szavamot
hogy értenék bánatimot

de meguntam a bujdosást
idegen földön a lakást
bú ebédem bánat napom
bánat minden gondolatom

olyan nap nem jő az égen
könnyem ne hullna a földre
ki a földre s ki ölömbe
ki a gyászos kebelembe

napom napom fényes napom
homályba borult csillagom
süss még egyszer világoson
ne csak mindig homályoson

2.

kesereg egy árva madár

(Bukovina)

kesereg egy árva madár
melyik minden ágra leszáll
kesereghet azér szegény
ő es olyan árva mint én

verje meg az egek ura
ki a nagy bánatot írja
nekem es van egy bánatom
oda viszem s leíratom

ez a világ olyan világ
mint a magyarófa virág
sokat ígér keveset ad
amit ad es keserűt ad

ingem anyám elátkozott
mikor a világra hozott
lábaival ringatgatott
a szájával átkozgatott

nem átkozott csak azt mondta
ne legyek szerencsés soha
nincs a jóba van a rosszba
van a mindennapos búba

estefelé jár az idő
szállást kérnék de nincs kitől
apám anyám es meghaltak
testvéreim megtagadtak

mind azt monyák nem üsmernek
nem es tudják hogy ki legyek
nem vagyok én atyafii
elbujdoshatok én tőlik

hegyek völgyek vad ligetek
hadd bujdossak én bennetek
hadd bujdossak a vadokval
sírjak a kis madarakval

hozd fel isten azt a napot

(Bukovina)

hozd fel isten azt a napot
hogy süsse fel a harmatot
a harmatot a mezőket
a bánatot a szüvemen

felsütött a nap sugara
minden ember ablakára
én istenem mi az oka
az enyimre nem süt soha

sír a szemem hull a könnyem
de hejába fáj a szüvem
feljött a nap szépen rogyog
búval hagyott sírva kapott

jobb lett volna ne születni
mint ennyi bánatot érni
búval élem világomot
sírva tőtőm napjaimot

teremtett az isten bura
anyám szült nyomoruságra
jobb lett volna kis koromba
ha az isten elvett volna

eltelt tőlem minden vígság
csillagom sem ragyog imán
felsütött a hajnalcsillag
nekem soha meg sem virrad

ó bújdosó szegény legény

(Bukovina)

ó bújdosó szegény legény
idegen földön jövevény
szennyes szakadozott inge
nagyon rongyos köpönyegje

jól megunta szegény magát
ahol még a nap sem süt rá
nap sem süti világoson
a hold es csak homályoson

napom napom fényes napom
süssél egyszer világoson
ne csak mindig homályoson
hogy hazámot es láthassam

ha jaz erdőt levághatnám
szép hazámot es láthatnám
látom füstjit de csak alig
hogy az égen lengedezik

én istenem valahára
rendelj szállást az árvának
hogy ne jusson bujdosásra
egyik ajtóról másikra

3.

túl a vízen egy diófa

(Bukovina)

túl a vízen egy diófa
alatta sír három árva
oda menyen szép szűz márja
s kérdi mért sírsz három árva

hogy ne sírnánk szép szűz márja
édesanyánk föld gyomrába
adok nektek három vesszőt
verjétek meg a temetőt

keljen keljen édesanyánk
mert elszakadt a gyászruhánk
nem kelhetek három árva
mert a sírom be van zárva

amott jön egy szép menyecske
két orcája ki van festve
az lesz nektek mostohátok
aki gondot visel rátok

mikor fésüli fejetek
véres lesz majd a fésütök
mikor tisztát ad reátok
véres lesz majd ruhácskátok

4.

búcsúzik a kicsi fecske

(Bukovina)

búcsúzik a kicsi fecske
mikor leszáll kis fészkibe
kicsi fészkét itt kell hagyni
jön a hideg el kell menni

mikor csíkból elindultam
könnyem se volt úgy búsultam
a babámtól el kell válni
szülőfalum itt kell hagyni

kicsiny falum te mindenem
édesanyám itt szült ingem
megátkozott az én sorsom
fájdalmas a bujdosásom

árva az a madár

(Bukovina)

árva az a madár
kinek párja nincsen
én es árva vagyok
jaj mert nekem sincsen

sem eső nem esik
sem felhő nem látszik
méges az én bundám
két oldala ázik

de hogyne es ázna
mikor mindig sirok
könnyeim árjával
én már alig birok

megkötöm a lovam
szomorú fűcfához
leteszem magamot
két első lábához

ráhajtom a fejem
a babám vállára
hullajtom könnyeim
hószínű nyakára

látom az életem

(Bukovina)

látom az életem
nemigen gyönyörű
elhirvadt orcámon
folydogál a könnyű

sírjatok szemeim
hulljatok könyveim
gyakran áztassátok
elhirvadt orcáim

nekem ne vétsetek
mert én árva vagyok
idegen országban
csak egyedül vagyok

fúvom az énekem
de nem jókedvemből
csak a bú fúttassa
szomorú szüemből

5.

ez az utca bánat utca

(Bukovina)

ez az utca bánat utca 
bánot kőből van kirakva
az én rózsám az rakatta
hogy én járjak sírva rajta

nem járok én sírva rajta
járjon aki kirakatta
nem járok én sírva rajta
járjon aki kirakatta

világteljes életembe
soha nem éltem kedvemre
most éltem volna kedvemre
most es bu szállt a szüvembe

elgondoltam életembe
mire vetem bús fejemet
vettem fejem bujdosásra
idegen földön lakásra

kifelé áll a szekeremnek rúdja

(Bukovina)

kifelé áll a szekeremnek rúdja
isten tudja jóra visz-e vagy rosszra
elvisz ingem messze földre meghalni
hogy ne tudjon senki ott megsiratni

de szeretnék tölgyfa lenni az erdőbe
ha valaki tüzet rakna belőle
mert a tölgyfa kék lángval ég füst nélkül
az én szüvem soha nincs bánat nélkül

édesanyám ha meguntál nevelni
vigyél ingem a piacra eladni
adjál oda a legelső kérőnek
ha nem adtál a régi szeretőmnek

6.

szomorú fűzfának harminchárom ága

(Bukovina)

szomorú fűzfának harminchárom ága 
arra reaszállott harminchárom páva
ki kékbe ki zöldbe ki tiszta fehérbe
csak az én édesem tiszta feketébe

elment a madárka üres a galicka
azt üzente vissza menjek el utána
én biza nem menyek inkább meggyászolom
délig feketébe délután fehérbe

istenem istenem szerelmes istenem
hogy kell világomot búval eltöltenem
búval és bánatval nagy szűfájdalomval
búval és bánatval nagy szűfájdalomval

búbánat búbánat átkozott búbánat

(Bukovina)

búbánat búbánat átkozott búbánat
de megkönyörögtem ne ?
méges ? álltál szüvembe bészálltál
szüvem közepibe kővárokot raktál

anyám édesanyám mért szültél vót ingem
szültél volna követ s vetted volna vízbe
madárka madárka ne zavard a vizet
hadd igyam belőle s hadd haljak meg tőle

hegyek-völgyek között állok

(Bukovina)

hegyek-völgyek között állok
szüvemet öli a bánat
hegyek-völgyek álljatok meg
hogy panaszkodjam meg nektek

ingem anyám megátkozott
mikor a világra hozott
azt az átkot tette reám
ország-világ legyen

ott se legyen megállásom
csipkebokoron szállásom
ott se legyen megállásom
csipkebokoron szállásom

7.

elment a madárka üres a galicka

(Bukovina)

elment a madárka üres a galicka
azt izente vissza visszajő tavaszra
ha tavaszra nem bár búzapirulásra
ha még akkorra sem tudd meg hogy sohasem

anyám édesanyám megharagudt reám
kitette zászlaját s veri szüvem búját
vedd bé anyám vedd bé vedd bé te zászlódat
ne szomorítsd szüvét a te leányodnak

elszentült a nap az égről

(Bukovina)

elszentült a nap az égről 
válni kell a szeretőmtől
addig járt az anyád szája
fejet kellett hajts te rája

sirat ingem a madár es
lejjebb hajlik még az ág es
sirathatom én magamot
az én eltőtt napjaimot

sír a szemem hull a könnyem
fáj igazán fáj a szüvem
fáj a szüvem ? belöl
nyomja a bú mindenfelől

bánat bánat de nehez vagy
de rég hogy a szüvemen vagy
bánat bánat de megettél
ingem jobban mindeneknél

ahol én eljárok még a fák es sírnak

(Bukovina)

ahol én eljárok még a fák es sírnak
gyenge ágaikról levelek lehullnak
hulljatok levelek rejtsetek el ingem
mert az én édesem mást szeret ingem

sirass rózsám sirass míg előtted járok
azután ne sirass ha tőled elválok
megsiratnak engem az erdei vadak
az erdei vadak az égi madarak

megérett a buza mert sok szél találja

(Bukovina)

megérett a buza mert sok szél találja
megreped a szüvem mert sok bú rongálja
akit a bú rongál fiatal korába
az ne várjon sok jót éltinek napjába

gyászba borult az ég s az üdő változik
csak a bú sokasul s az öröm távozik
? ígér nekem az élet mindenben
mert gyötrelmet érzek halálig szüvemben

8.

azt gondoltam amíg élek

(Bukovina)

azt gondoltam amíg élek
mindig víg napokot élek
de aminél tovább élek
annál több bánatot érek

hogy el van a szüvem zárva
mint a ruha ? a ládába
szél nem éri nap se süti
csak a nagy bánat megöli

megyek az úton lefelé
senki se monnya gyere bé
gyere bé rózsám gyere bé
csak magam vagyok idebé

széket adok leültetlek
ágyot vetek lefektetlek
szép hajnalba felébresztlek
s egy pár csókval eleresztlek